Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)
II. Vita Zala vármegye pecsétjéről 1836-1849
változtatott pecsét az eredetérül költ királyi oklevélben előszámlált egyes részekkel többé már egészen nem egyezhet, és így annak hitelessége is új királyi engedmény nélkül nemcsak kétessé válhat, de fogyatkozik is”, a leiratban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha Zala vármegye magyar nyelvűre akarja változtatni pecsétjének köriratát, ahhoz akkor is királyi engedély szükséges, ha az eredeti pecsétjüktől már 1790-ben elálltak. A helytartótanács a fentiekre való tekintettel — visszautalva 1836. augusztus 2-i leiratára — továbbra is a királyi engedély kérvényezésére szólította fel Zala vármegyét, mivel ez a feltétele annak, hogy közhírré tegyék az új pecsét használatának bevezetését (amit a pecsét hitelessége érdekében maga Zala vármegye is elismert, amikor ez ügyben a helytartótanácshoz folyamodott).94 Zala vármegye 1837. május 29-i közgyűlése nem tett eleget e felszólításnak, hanem konzekvensen ragaszkodott a január 9-i közgyűlés határozatához, mivel továbbra is úgy látta, hogy a pecsét köriratának magyar nyelvre változtatásáért felesleges az uralkodóhoz folyamodni. A közgyűlés határozottan kijelentette, hogy pecsétjük hitelességéről semmi kétségük sincsen, ezért azt ezentúl is teljes hitelességűnek tekintik.95 A helytartótanács 1837. október 30-ai, újabb leiratában az uralkodó rosszallását fejezte ki a májusi 29-i közgyűlés határozata ügyében, és határozottan arra utasította Zala vármegyét, hogy folyamodjon a kiváltságlevél elnyeréséért, addig pedig, míg az meg nem érkezik, hagyjon fel az új pecsét használatával.96 Zala vármegye 1838. január 15-i közgyűlése, megismételve az ez ügyben korábban hangoztatott érveket, s hivatkozva arra, hogy a vármegye csupán az 1836. évi 3. törvénycikk végrehajtásából fakadó törvényes kötelességét teljesíti a pecsét köriratának magyar nyelvűre cserélésével, feliratban fordult a királyhoz, hogy adjon utasítást a helytartótanácsnak, „miszerint a megye magyar körülírású hiteles pecsétjének törvényes használásában ne háborgattassék”.97 A Zala vármegye közgyűléséről beszámoló besúgójelentés szerint „Deák Ferenc a kiváltság kieszközlése ellen volt, mivel a pecséten nem történt érdemi változtatás”, azt azonban a besúgó tévesen jelentette a császári titkosrendőrségnek, hogy a közgyűlés többsége (Deákkal szemben) „egy ilyen értelmű közbenjárás mellett volt” (legalábbis a vármegye közgyűlési határozata Deák 94 ZML kgy. ir. 1837:913. 95 ZML kgy. jkv. 1837:913. (73. p.) 96 ZML kgy. ir. 1838:48. 97 ZML kgy. jkv. 1838:48. (41-44. p.), vö. ZML Alisp. ir. Zala vármegye címere. 10554/1930. sz. 11-12. p. 29
