Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Kiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
a huszonöt év alatt jóval többen akadtak olyanok is (15-en), akik az akadémia mind a négy évét Győrben végezték el.14 Az iskolák közötti mobilitást vizsgálva Szombathely a leggyakoribb előző iskola mind azok körében, akik a második bölcseleti évet, mind pedig azok között, akik az első jogi évet kezdték Győrött. Azok között, akik a második jogi évre érkeztek Győrbe, ilyen egyértelműen domináns korábbi iskolát nem találunk: Pápa, Sopron, Pest, Zágráb és Pozsony is előfordul előző alma materként. A zalai hallgatóság megnövekedett száma némileg változatosabb összetételhez vezetett felekezeti szempontból is. Bár a megye egészére jellemző római katolikus dominancia továbbra is fennállt, ebben az időszakban a korábbihoz képest több evangélikust, sőt a református Balaton-felvidék három szülöttjét, illetve egy kanizsai izraelita fiút is találunk a diákok között. Mindezekkel párhuzamosan Nagykanizsa mint a legtöbb városból érkező diák kibocsátója is elvesztette dominanciáját. A 63 mezővárosi származási helyű diák közül 11-en érkeztek Kanizsáról, Sümegről azonban 12-en, Keszthelyről pedig 13-an. Ezek mellett jelentősebb számban Zalaegerszegről (6) valamint Tapolcáról és Alsólendváról (3-3) érkeztek diákok az akadémiára. Azok aránya, akik az iskola elvégzése után előbb vagy utóbb közigazgatási pozícióba kerültek valamivel elmarad a korábbi időszakhoz képest (erre az időszakra nézve kb. 21%). Ugyanakor, az e későbbi időszakban végzett hallgatók megyei hivatalvállalását már érdemes aszerint is megvizsgálni, hogy mikor is léptek szolgálatba: a reformkorban, az 1849-1860 közötti neoabszolutista időszakban, vagy pedig ezt követően. Nem meglepő módon természetesen az 1815-40 között végzettek többsége is (21 fő) még a reformkori megyei közigazgatási munkába tudott bekapcsolódni. A húszas éveik elején járó jogvégzett fiatalemberek a hivatali élet járási szintjén, legtöbben alszolgabíróként, illetve esküdtként kezdték meg pályafutásukat. Halász Imre vizsgálatai szerint az utolsó (1847-es) tisztújításkor hivatalba lépő tisztikar és a berendezkedő abszolutizmus hivatali szervezete között - a kinevezett tisztviselők körét tekintve - jelentős volt az átfedés.15 A politikai fordulatot követően is hivatalban maradók közül hárman koptatták korábban a győri akadémia padjait: a tapolcai járási főszolgabíró (1850 után közigazgatási főbíró) Varga Lajos, az 1848/49-ben lövői járási alszolgabíró, ezt követően közigazgatási főbíró Oszterhueber Kristóf, s az alszolgabíróból (1844-1849), cs. kir. főbíróvá (1849-1854) avanzsáló Farkas Károly. 14 A pontos számadatok megbízhatatlanságára az a viszonylag nagyszámú eset hívja fel a figyelmet, ahol a korábbi iskolára vonatkozó bejegyzések arról tájékoztatnak, hogy a tanuló az előző évben is Győrbe járt, ugyanakkor az összeírásban mégis hiába keressük az adott nevet (ilyen többek között például Csizmadia Ferenc, Háry József, Hertelendy Gáspár esete). 15 Halász Imre: Zala megye közigazgatása 1849-1860. In: Zala megye archontológiája. 81-109. p. 90
