Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
ban házaspár - családi származásával kezdődtek, majd rövid élettörténet ismertetés és a személyes benyomások figyelembevételével vagy juttatásra javasoltnak vagy elutasítódnak minősítették a kérelmezőket. A családok életkörülményeinek bemutatására is szolgáltak az általuk írt sorok. Nyomorúságos kép bontakozik ki előttünk, ha ezeket olvassuk: „A lakás oly sötét, hogy egy ideig várnom kellett az írással, míg szemem hozzá nem szokott. Egyébként tiszta, rendes."; „Egy szoba van, amely konyha és kamra is. Annyira kicsi a helyiség, hogy csak egy ágy van benne, több fekvőhely nem férne el. Ebben az egy ágyban alszanak heten. Meglehetősen rendetlen volt a lakás, de azt hiszem, egy ilyen helyiséget, ami mindenképpen nagyon kicsi és még szoba-konyha is, nem nagyon lehet rendben tartani."67 A családokat többször is meglátogatták, így nyertek minél teljesebb képet életükről. Ha szükségesnek találták, a felvetett adatokat a rendőrség nyilvántartásával is ellenőriztették. A családok egészségügyi állapotáról orvosi feljegyzések is készültek. A pályázók nagy részét juttatásra érdemesnek minősítették, de az elutasítások is jól rá világi tnak azokra a szempontokra, amelyeknek érvényesülniük kellett (volna):,,Nevezett első feleségét elhagyta, s Szabó Rózával kötött házasságot, kitől ezideig 9 gyermeke született. A körülmények s a család egész környezete lusta, renyhe népességre vall. Látogatásom időpontjában egyedül a 18 éves Mária volt odahaza, ki szutykosan, piszkosan végigheveredve a bevetetlen ágyán ponyvaregényt olvasott, áprilisban, a tavaszi munka közeledtén. Támogatásra nem tartom érdemesnek".68 A szociális gondozók és a közjóléti bizottság a juttatásra érdemes családok között megpróbált hierarchiát fölállítani aszerint, kiket tartanak „első körben" azonnal megsegítésre szorulónak, s kiket lehet hátrébb sorolni, esetleg a következő évben házhoz juttatni. A környezettanulmányokat vizsgálva szembetűnő hasonlóságokra is felfigyelhetünk. Helytörténeti szempontból érdekes adalék, hogy a pályázók közül sokan ugyanazokban az utcákban laktak, ezek lehettek a korabeli Zalaegerszeg legszegényebb utcái: Jákum út, Bíró Márton utca, Apponyi Albert utca. A házigénylők foglalkozásaik alapján is a legszegényebbek közé tartoztak. Túlnyomó többségük napszámos volt, de sokan valamilyen kisipari tevékenységet folytattak: a leggyakrabban előforduló foglalkozások a szabó és a cipész; illetve sokan segédmunkások voltak. S hogy mennyire sikerült az Alap azon célkitűzése, hogy az új házzal járó új életkörülmények az egész család felemelkedését segítsék? Válaszunk az, hogy - olvasva a tanulmányokat, feljegyzéseket és visszaemlékezéseket -, szinte minden család számára pozitív következményekkel járt az új otthon. Somogyi Ferenc 67ZML Zalaegerszeg Város Polgármesterének Iratai 10631/1945. 68 Uo. 397
