Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
A házhelyek, az addig be nem épített szántók, a város tulajdonában álltak. Ahogy országosan, úgy a zalai megyeszékhelyen is igényt tartott a város a zsidó birtokok használatára. A város szélén fekvő zsidó birtokokon viszont nem családi házakat, hanem téli gazdasági iskola felállítását tervezték.60 Arra is volt azonban példa, hogy az új házakat már magánerőből megépült ház helyére tervezték. Ilyen esetben a város cserét ajánlott fel, és a lebontott ház lakói automatikusan kaptak egy ONCSA-t, nekik értelemszerűen törlesztést sem kellett fizetniük. Mint már említettük, 1940-ben és 1941-ben Zalaegerszeg ONCSA házépítési tervei még a városhoz, s nem a megyei közjóléti szövetkezethez tartoztak. A városi képviselőtestület közgyűlése 1940-ben 4 darab kislakás építését irányozta elő. Az építkezéseken 30-40 embert kívántak foglalkoztatni, mivel a környezettanulmányokban külön kérdésként feltették, hogy a juttatásra szoruló tud- na-e a házépítésekben munkaerejével is segédkezni, feltételezhető, hogy sokan saját kezük munkájával is hozzájárultak új otthonuk felépüléséhez. Az építési anyagra 11 ezer pengőt, munkabérre pedig összesen 7 ezer pengőt szántak.61 1942-ben hét ház épült fel a város északi, Kaszaházának nevezett helyén. A népi motívumok itt a boltíves tornácokra korlátozódtak. Ugyanebben az évben kezdték meg a 40 házasra tervezett ún. Göcsej-telep építését, Zalaegerszeg déli részén, a vasútállomás fölötti domboldalon. Végül 1943-ra 39 ház épült fel. Szintén 1943- ban épült még 20 ház a város nyugati szélén (Ólában), amihez 1944-ben építettek még négy társasházat. Az ólai 20 építmény azért volt különleges, mert ezek voltak az országban az első házak, melyek a Nép- és Családvédelmi Alap és az Országos Hadigondozó Szövetség összefogásában kifejezetten a háborúban meghalt, vagy megsérült katonák családjai számára készültek. Az építkezéseket Wölfer István városi főmérnök vezetésével, az országos tervek alapján helyi mesteremberek bonyolították, az építési anyagok egy részét közvetlenül szerezték be. 1944-ben a háborús viszonyok következtében az építkezések téglával való ellátása Zalaegerszegen is nehézkessé vált. Mivel a Magyar Királyi Anyaghivatal már nem tudott elegendő építőanyagot biztosítani, be kellett vonni a termelésbe a helyi téglagyárakat is. Az anyaghivatal felé be nem jelentetett téglagyárak termelésének teljes egészét az ONCSA számára kellett átadniuk, míg a bejelentetteknek többlettermelésüket kellett az ONCSA építkezések felé biztosítaniuk. Utóbbi Zalaegerszegen a városi és a Brüll-féle téglagyárat, valamint az Eitner-féle gőztéglagyárat érintette. 1944 őszén a súlyosbodó anyagellátás következményeként az addiginál is fokozottabb mértékben szükség volt az építőanyagok pontos nyilvántartására és elszámolására. Ezért a szövetkezetek kötelesek voltak e célra rendszeresített anyagnaplót vezetni. Központilag tiltották meg a házak átfestését is - eredetileg mindegyik fehér színű volt. Az átfestést a 60 Zala Megyei Újság, 1941. június 21. 61 ZML Zalaegerszeg Megyei Város Polgármesteri Hivatala, ONCSA ügyek, 66/1944. 394
