Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen

A homlokzat díszítésénél eleinte nagyon visszafogott megoldások voltak jellemzők: leggyakrabban vízszintes tagozatot képeztek ki az ablakok felett. Később még ezt is elhagyták, mert az egyes építkezéseknél más volt a házak tájolása, így az árnyékhatásokat nem lehetett előre kiszámítani.31

Több esetben a mérnökök előrelátása a belsőépítészetre is kiterjedt. Sokszor nem lehetett ugyanis elkerülni, hogy az építkezést bútorok juttatásával egészítsék ki, mert a családok régi lakásaikban olyan gyenge minőségű, öreg vagy sérült tárgyak között laktak, melyek az új lakás összképét tönkretették volna.

Emellett számos, a szó szoros értelmében nincstelen család volt: vagy földre terített szalmán háltak, vagy az a néhány bútordarab, amit használtak, korábbi bérelt lakásuk tartozéka volt. Tóth Kálmán és társai a tárgykultúrában is ragaszkodtak eredeti elképzeléseikhez: az általuk megálmodott berendezés egyértelműen népi gyökerekből táplálkozott.32

Az egészséges lakással azonos fontosságú volt az egészséges ivóvíz biztosítása, ezért ahol nagyobb telepek épültek és a trágyalé leszivárgásától a magasan fekvő talajvíz fertőzésveszélye fennállott, 20-30 házanként fúrt, szivattyús kutakat létesítettek.

Költségmegtakarítási célzattal a falvakban 2-4 házanként közös sütőkemence készült, ha a szobákban búbos kemence helyett kályhát raktak.33

Arra a kérdésre, hogy belülről hogy nézett ki egy ilyen ház, régi fényképek segítségével tudnánk csak választ adni. Hogy milyen hangulatúnak képzelték tervezői, arról a következő már-már pátosziba hajló leírás ad részletes beszámolót: „A hazatérő gazda házába most már valóban hazatér. [...] A tornácon leverheti magáról a port, csizmájáról a sarat. Bent leteszi a kabátját van helye, a mosdófülkében ott a mosdóvíz, félrevonulva tisztálkodhat. A szobába lépve a hálófülkéből hallja a korán lepihent gyermekei motozását. Vasárnap megvizsgálja a göncét: el- mehet-e benne; azelőtt nem törődött a külsejével, minek is, ki tarthatta számon, hogy ő a világon van. Az asszony keze is serényebb lett, öröm a munka, van már látszatja a dolognak. A lakásban le lehet ülni, asztal köré gyűlhet a család beszélgetni, tervezgetni..."34

Az ONCSA házépítési akcióban 1941-től 1944-ig, 4 év alatt 10 763 lakás épült az ország 41 vármegyéjében, 81 városban és közel 700 községben. Ez a több mint tízezer ház körülbelül 100 új falunak fogható föl.35 Mint ahogy már említettük, nemcsak a trianoni Magyarország területén, hanem, az azóta már újra elcsatolt magyarlakta vidékeken is épültek ONCSA házak. A Szlovákiához tartozó Felvi31 Hámori 2004. 8. p.

32 Uo. 9. p.

33 Timon 1983. 434. p.

34 Soltész Jenő: A putritól az ONCSA házig. Hajlék, 1944/1. 88. p.

35Timon 1983. 439. p.

387