Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Közlemények Zalaegerszet történetéből - Kapiller Imre: Börtönlázadás Zalaegerszegen 1796-ban

tatott volna, vétkes szándékát végre is hajtotta volna, mely csak annyibul is igen bizonyos: minthogy amidőn az kizárattatott Tófeji József hajdú, lajtorját támasztván, az kapu rostélyán belövöldözött, annak világbul kiköltöztetésére (ut sub A.) így biztatta zenebonáskodó pajtásait: „Nézd a baszom teremtette hol néz le, csak lődd" ekképpen említett Saary másképpen Gyöprugó Ferenc rabszemélynek az irtózatos gyilkossággal végbeviendő kirontásra meghatározott szándéka semmi kétséget nem szenvedvén ez is hóhér pallosa által az élők sorából kitöröltetik.

Jámbor László, ki Tófeji helységben búcsúnak alkalmatosságával elkövetett gyilkosságért ezen törvényszéken 1794-ik karácsony havának 10-én halálra ítéltetett utóbb pedig az kegyelem útján alól föloldoztatott37 nem tanulván az szerencsétlen esetjéhez mérsékelt büntetéseinek példájából, gyilkosságának első ízben talán kimenthető, vérszomjúhozáshoz szokott megvesztegetett természetének gonosz ösztönéből első gyilkosságából alig kitisztult kezeit zenebona alkalmatosságával az pártütő rabok közé keveredvén újabb gyilkossággal (sub C.) Árok János hajdúnak vallása szerint rabtársaihoz tett ezen szavak közt: „Baszom teremtette, húzzuk ki az Porkoláb feleségét ki vagyon az Ura a rétre." (?) kívánta, és így hóhér pallosa alá kárhoztatik.

Hahóti István ezen törvényszék által halálra ítéltetvén, de pörfolyta még apelláta útján lévén ez is zenebonáskodó rabokhoz általok elkövetett öldöklésekhez társ lenni semminek tartotta, sőt teljes igyekezetét annak végben vitelére fordítván az szörnyű kirontást eszközlötte volna is, ha csak ez is úgy, mint az többiek erő által nem akadályoztatott volna. Terheli sorsát ezen, valamint föllebb megnevezett rabszemélyeknek az kirontásra, és több kártételeknek elkövetésére megátalkodott szándékokat kinyilatkoztató azon környülállás is, hogy a vármegye házában lévő szerszámos kamrát, melynek pléhét és ajtószárkövét tapasztalható- képpen megrontották (ut sub. A.) panganétokkal és csákányokkal föltörni, abban tanáltató vasszerszámokkal fölfegyverkezni, az nemes vármegye kasszáját és levelestárját azokkal föltörni igyekeztek. Mely rablószándékjaikat bizonyosan végben is vitték volna, ha csak az kint rekedt hajdúk lajtorját vitetvén be, az kapu rostélyán béadott gyakori tüzelések által végső pusztításokra tárgyazó szándékukat nem akadályoztatták volna. De még ezen kívül, ámbátor már a vármegyeházát az népség által környülvétettetve és az zenebonát tüzelések által megszüntetni kívánó szándékjukat a városiaknak észrevették volna is, mindazonáltal mind ezen mind pedig az föllebb nevenként megjegyzett rabszemélyeknek semmit nem csillapodott felzendült ki bátorkodni akaró vakmerőségek, hanem inkább az kívülről betüzelő erő ellen erővel ellenállottak, ellenek és a hajdúkra viszont tüzeltek, sőt még amidőn Porkoláb úr rendelésébül a kint lévő sokaság által az kapukon nyílást vágatott azon esetben is megátalkodottságoktul el nem állottak

37 Halálos ítélet alól 1795. dec. 15-én oldozta fel az uralkodói kegy 8 év börtönbüntetésre és félévente 40 pálca ütésekre változtatva azt. ZML Közgy. iratok. 1796. márc. 14. No. 5.

337