Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Orosz István: Simonffy Emil, az agrártörténeti kutató
hiszen Emil is csak hét évvel volt idősebb nálam. Az idő, mára meglehetősen megtizedelte a Szabó István tanítványok sorát is, már csak Borossy András, Módy György, Oláh József, Für Lajos, Kováts Zoltán és Orosz István található az élők sorában. A Szabó István tanítványok második köre két máig számon tartott kötettel jelentkezett a hazai történettudományban: 1960-ban az Agrártörténeti Tanulmányokkal, 1965-ben pedig a kétkötetes „A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában" cíművel. Simonffy Emil rangját az is mutatta, hogy mindkét kötetben szerepelt, mert Szabó István nagyon fontosnak tartotta az általa kutatott területet, s alaposnak a megjelentetett tanulmányokat. Az a történettudományi műhely, amelynek Simonffy Emil is tagja volt, igyekezett a mester által kijelölt témákban új tudományos eredményeket elérni. Nemcsak mesterünkkel találkoztunk rendszeresen, de egymással is. Szabó István már 1959-ben nyugdíjba vonult s Budapestre költözött. Badacsonyi utcai lakását Zalaegerszegről sem volt nehezebb elérni, mint Nyíregyházáról, vagy Debrecenből. Tanítványai egymással is találkoztak. Simonffy Emil, amíg egészsége engedte, „hazajárt" Debrecenbe, s nem kerülte el sem Rácz Istvánt, sem engem. A mellettünk lévő utcában két jeles történész édesanyja lakott: Szűcs Jenőé és Simonffy Emilé. Mindketten többször megfordultak Debrecenben, s közben nálunk is. Szabó István halála után is gyakran összejöttünk, hol Budapesten, hol Nyíregyházán, Debrecenben, vagy Szegeden. Szabó István az 1930-as években az Országos Levéltár munkatársaként számos, a levéltári szakma alapkérdéseit tisztázó tanulmányt publikált. Nagyon fontosak Debrecen múltját, a magyar népiség történetét feltáró írásai is, ma azonban a szakmai közvélemény a magyar parasztság történetírójaként tartja elsősorban számon. Tanítványai közül Balogh István, Borossy András, Simonffy Emil, és életének egy rövid szakaszában Hársfalvy Péter volt levéltáros. Simonffy Emil is publikált ilyen irányú szakcikket, amikor a zalaegerszegi képviselőtestület és tanács szerepét elemezte a polgári kor kezdetén. Debrecen történetének kutatását Balogh István, Módy György, Rácz István és Orosz István folytatták. A népiségtörténetnek ideológiai okok miatt sokáig nem lehetett folytatása, Kováts Zoltán a demográfia területén tevékenykedve követte mesterünk munkásságát, Für Lajos azonban előbb szamizdatban, majd a rendszerváltozás után nyilvánosan is publikált a népiség múltjára vonatkozó írásokat. A parasztság történetére vonatkozó könyvekkel és tanulmányokkal azonban - talán a hadtörténész Borossy Andrást kivéve - minden tanítványa jelentkezett. Simonffy Emil is elsősorban ezen a területen tevékenykedett. Nyilván e rövid megemlékezés nem alkalmas forma arra, hogy agrártörténeti munkásságát részletesen elemezzük. Néhány vonására azonban úgy vélem mindenképpen utalnom kell. Kutatásainak legfontosabb terrénumát leginkább kandidátusi értekezésének címe fejezi ki: „A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyu32
