Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Kapiller Imre: Börtönlázadás Zalaegerszegen 1796-ban
ismertem". Nos, ők ketten a kaput betörve rontottak a lázadókra, „s azokat mind ketten fáradtig vágták, aprították, a rabok pedig merre tudtak futottak...". Mindenesetre Csutor nem látta a zendüléssel kapcsolatos iratokat, sem az életben maradt lázadók ellen lefolytatott per aktáit. Egy újabb évszázad elmúltával, Hajdú Lajos az egerszegi esetet egyértelműen a korabeli szökések, illetve szökési kísérletek közül a legsúlyosabbnak minősítette.4 Megállapítását részben gróf Althan főispán jelentésére, részben az ügy kancelláriai anyagai ismeretében tette.5 A vármegyeház - amelyet a korabeli városlakók továbbra is csak várként emlegettek, utalva az egykoron a helyén álló végvárra - immáron hat évtizede állt itt, falai közt helyet adva a nemesi közgyűlésnek, az ezt szolgáló levéltárnak és nem utolsó sorban a vármegye börtönének. A börtön - amely eredetileg csupán a vármegyeház keleti szárnya alatt lévő pincét jelentette - a század második felére már szűkösnek bizonyult. A rabok, szinte mindenütt össze voltak zárva, függetlenül attól, hogy ügyükben született-e már ítélet, s ha igen, azt milyen súlyú bűnért rótták rá. Már II. József, a királyi kerületi biztosok számára adott Instructiójában külön felhívja a helyzetre biztosai figyelmét, mondván a börtönök „némelyik helyen olyan szörnyű állapotban vannak, hogy valójában csak a súlyosabb büntetésre ítélt személyek fogvatartására felelnek meg, ezért különös figyelmet kell arra fordítani, hogy az őrizetbe vett, továbbá vád alá helyezett és még el nem ítélt személyeket külön őriznék azoktól a bűnözőktől, akik már megkapták több évre szóló ítéletüket; gondoskodni kell arról is, hogy az ilyenekkel való bánásmód eltérő legyen, azaz szelídebben bánjanak az előző kategóriába tartozó személyekkel, mint az utóbbiakkal.6 Persze ennek végrehajtásához a legtöbb törvényhatóságnál hiányoztak a feltételek. Balassa Ferenc a zágrábi kerület főispánja - e kerülethez tartozott Zala megye is - Zala megye számára azt az utasítást adta, hogy „amíg Őfelsége jóvá nem hagyja az új börtön megépítésére vonatkozó tervet, a befogottakat és az elítélteket addig is el kell egymástól különíteni. A befogottak részére kell berendezni azt az épületet, vagy épületrészt, mely eddig a nemesek börtönéül szolgált."7 Arról, hogy az épületen belül ilyen elkülönített hely lett volna, Balassa utasításán kívül nincs adatunk. Mindenesetre az elkövetkező tíz év alatt valamikor mégis csak történtek változások. 4 Hajdú Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. Bp„ 1985. Magvető. Nemzet és emlékezet. 106-107. p. 5 Hajdú 1985.148. sz. jegyzet. MÓL, c-53:1796. No. 4., pos. 41.; illetve MÓL, A-39:7564/1796. 6 Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Bp. 1982. Akadémiai 439-440. p. 7 Hajdú 1982.259. p. 320
