Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953
ba történő visszahelyezése volt."107 Ekkor a kérelmeket többnyire kedvezően bírálták el. Erre jó példa a Lenti község Tanácsa VB-nek a jegyzőkönyve.108 A kilenc kérelemből mindössze kettőt utasítottak vissza. Azok is a házak államosításának feloldásra vonatkoztak. Más kérésekre többnyire 3000-5000 Forintos segélyt állapítottak meg. A kitelepítettek életét tehát alapvetően befolyásolta a Hortobágyon eltöltött kinek majdnem 40, kinek 16 hónap. A kuláksággal, kémkedéssel, szabotálással és még folytatni lehetne hosszan a sort, mi mindennel vádolt emberek életének addigi munkája egy éjszaka leforgása alatt ment veszendőbe. Minden, amiért addig dolgoztak, elveszett. Jobb esetben ennek valamennyi részét a kártalanítási eljárások következtében visszakapták. Ha máskor nem a rendszerváltás utáni kárpótlási időszakban. De a személyes tárgyakat, életük, fiatalságuk egy darabját, pótolni már soha nem lehetett. A családi múlt egy töredéke örökre elveszett és ezeket pénzzel vagy papírokkal pótolni nem tudták. Az értékek elvesztése mellett pedig állandó rettegésben, félelemben kellett élniük, hiszen nem tudhatták mikor ismétlődnek az események. Ami egyszer megtörtént, megtörténhet még egyszer (a Holocaustot megélt zsidó családok sok esetben megjárták a Hortobágyot is). Másrészről pedig szembe kellett nézniük azzal a ténnyel is, hogy ők a korszak politikailag és talán emberileg sem megbecsült rétegei közé tartoztak. Ennek természetesen súlyosabb következményekkel járó hatása 1953 és 1956 között, illetve talán még az 1960-as évek elejéig volt. Például a munkahelyi felvételekkor előnyben részesítették a „tiszta múlttal" rendelkező pályázót. Esetleg a munkahelyen a volt kitelepített soha nem kapott jutalmat, kitüntetést és semmilyen elismerést. A másik közvetlen hatása az internálásoknak a családra volt. Ismerek olyan esetet, mikor a gyerekek iskolai felvételét nehezítette meg a szülők „múltja". A kitelepítettek a hazatérés után sem szívesen beszéltek múltjukról, a táborban történtekről, gondosan rejtegették ott készült feljegyzéseiket, fényképeiket. Még a rendszerváltás után is sok időnek kellett eltelnie, hogy ezek az emberek megszólaljanak, felidézzék a múltjukat. 107 Molnár László: Hazatér(het)tek? In: Zalai Múzeum 17. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zalaegerszeg, 2008. 288. p. 108 Lenti község Tanács VB 1956. szeptember 27-én tartott ülésén hozott határozatok. In: Kitaszítottak II. 2002. 316-317. p. 313
