Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953

pedig úgy, hogy Nyugat-Németország fogja Kelet-Németországot megtámadni és ez ki fog hatni Magyarországra is, ugyanis a Nyugaton felszerelt magyar királyi hadsereg ugyanabban az időben Tito segítségével megtámadja a Magyar Népköztársaságot, akikkel napok alatt szét fogják zúzni Magyarországon a kommunizmust [...]. Ezekről az őrs „B" egyénei útján szerzett tudomást a személyek megjelölése nélkül."88

A hazaengedéssel kapcsolatban a telepesek hangulata elég pesszimista volt, sokan nem bíztak abban, hogy valaha még hazatérhetnek. Hangulatuk majd csak 1953 tavaszától és nyarától változik meg jelentősen, Nagy Imre beszédének elhangzása után.

Egy-egy komolyabb büntetés vagy csomag és levél elvonás után a táborokban a rémhírek futótűzként terjedtek el: „Magyarország fontosabb helyein orosz megszálló csapatok vannak, és azért nem lehet levelezni, hogy erről tudomást ne szerezzenek."89 „Azt hangoztatják, hogy mindnyájukat elviszik máshova és kiirtják őket, hiába dolgoznak olyan sokat. Azt, hogy csomagot nem kaphatnak, úgy magyarázzák, hogy már rokonaiktól is el akarják őket szakítani."90

Bár nem sok eredménye volt, de a telepesek több alkalommal kérelmet írtak a táborok illetve a gazdaságok vezetőinek, azzal a céllal, hogy életkörülményeiket elviselhetőbbé tegyék. 1950. október 21-én a Polgár tanyán az ÁVH, az őrsparancsnokok és a gazdasági vezetők értekezletet tartottak, amelyre a kitelepítettek közül 4 bizalmit is bevontak. Ők ott éltek is a lehetőségeikkel és 15 pontban foglalták össze kérelmeiket. íme ebből néhány fontosabbnak tartott részlet: „Kérik, hogy a kormány adja írásba, hogy ők miért vannak ott, és meddig akarják őket ott tartani.

Kérik, hogy az állam fizesse ki nekik mielőbb előző lakhelyükön otthagyott vagyonukat, valamint az itt elvett jószágaikat, kerékpárjaikat stb.

Engedélyt kérnek arra, hogy templomba járhassanak, továbbá, hogy politikai és vallási sajtót olvashassanak."91 Emellett kérték cipész- és szabóműhely felállítását, hogy oldják meg a lakásproblémákat, utaljanak ki burgonyát még a tél beállta előtt stb.

A hatóságok a kérelmet bár, mint látszik, rögzítették, de a problémák orvoslására nem tettek komolyabb lépéseket. A táborok életében pozitív változásra majd csak 1953 tavaszától, Sztálin halála után, illetve nyarától, Nagy Imre programjának elhangzása után került sor.

88 A Hajdú-Bihar megyei rendőrkapitányság jelentése a hortobágyi, borzasi, konyái, árkusi, valamint a polgári tanyai zárt területekről, 1951. január 28. In: Kitaszítottak II. 165. p.

89 Zárt területen elhelyezésről jelentés. In: Kitaszítottak II. 155. p.

90 Zárt területről havi jelentés, 1951. július 14. In: Kitaszítottak II. 174. p.

91 A hortobágyi Borzas, Kónya és Árkus, továbbá a polgári tanyai telepesek elhelyezéséről, illetve hangulatáról jelentés. In: Kitaszítottak II. 149. p.

307