Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953
tása illetve azokra való felügyelet megszervezése. De talán ennek az utolsónak a megoldása jelentette a legkisebb problémát, hiszen a dolgozni képtelen idős emberek vagy a táborok területén munkálkodók megszervezték a kisebbek „őrzését". Ezért a kitelepítettek többször fordultak a hatóságokhoz és a gazdaságok vezetőihez különböző kérelmekkel, hogy a kiskorú gyerekeket hadd helyezhessék el rokonaiknál, ismerőseiknél. A kérelmeket a belügyminisztérium bírálta el. Az engedélyeket az esetek túlnyomó többségében megadták. Bár a Belügyminisztérium részéről akadtak még fenntartások. Ezen kívül nincs ami ösztönözze őket arra, hogy véglegesen letelepedjenek és megfelelő lakást építsenek maguknak. A 6 évnél idősebb gyerekekkel kapcsolatban pedig az iskolázatás problémaköre merült fel. 1950 szeptemberétől a legtöbb táborban még nem indult meg az oktatás, ez majd csak 1951 tavaszától lesz általános. Ezt a táboron belül kellett úgynevezett öntevékeny módon megoldani. Szakképzett tanárok csak elvétve akadtak a táborokban, többnyire érettségizett fiatalok vállalták el a kisebbek alapvető ismereteinek a bővítését. A szakképzett tanárok hiánya miatt a gyerekek ismeretei hiányosak maradtak, amit igazán csak a hazatérés után éreztek meg. Azok, akik már 1950 nyarától a zárt táborokban éltek, egy félévet elveszítettek. A bizonyítványokat csak 1951- től kezdték el érvényesíteni, többnyire egy közeli tanyasi vagy városi iskola bélyegzőjével: „Közben hoztak egy tanítónőt és tanító bácsit. De ez már valamikor áprilisban történt. A rendőrőrs épületében neveztek ki egy termet iskolának. Te- dejt már 1951 elején létesítették, ide folyamatosan hoztak sorstársakat. Nagyon sok gyereknek veszett el addig iskolai éve. A hajdúnánási iskola bélyegzőjével pecsételtek be a bizonyítványba, így lett érvényes. Összesen három fél évet jártam ott iskolába: Második második félévét és az egész harmadik osztályt."87 A táborok területén működő valódi általános iskola létezéséről csak egy helyen van tudomásunk, ez az Ebesi Általános Iskola volt, amely az 1952/53-as tanévtől kezdett el működni I-VIII osztállyal. Az adatok szerint a beiratkozott 99 tanulóból az első félév végén 77, a második félévben pedig 87 tanuló kapott osztályzatot. A tanulók szülőhelye nagyobbrészt Bács-Kiskun (17), Csongrád (35) és Zala (22) megyében volt. A szülők munkahelye az Ebes és az Állami Gazdaság II. volt. Ez mellett pedig a nem rendszeres oktatás ellenére az 1950/51-es tanévtől kezdődően a polgári kis létszámú Általános Iskolában is kiállítottak bizonyítványokat. A Szolnok és a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrkapitányságok folyamatosan jelentéseket küldtek a Belügyminisztérium illetékes osztályának a Hortobágyi zárt táborok lakóinak helyzetéről, különös tekintettel azok hangulati megnyilvánulására. 87 Idézet a G. Antalnéval készült interjúból. 305
