Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953
ken és Szentgyörgyvölgyön a kitelepítésre nem jelöltek is azt mondták, hogy ösz- szepakolnak, mert nem tudják, hogy mikor kerül rájuk a sor."75 Néhány faluban az egyház képviselői is kiálltak a kitelepítettek mellett. Az állomáson, illetve oda felé menet, ha a pap értesült az akcióról megáldotta és elbúcsúztatta a családokat. A helyi szervek ezeket természetesen rosszallással figyelték és ezekről is beszámoltak a megyei ÁVH-nak: „Az ellenség fő ügynöke a klerikális reakció, főleg a délutáni órákban kapcsolt rá az akcióra, bár már Ker- kafaluban a kora reggeli órákban a református pap elbúcsúztatott egy kulákot [...] a délutáni órákban a katolikus pap részéről mozgolódás volt tapasztalható. [...] így pl. Páka községben a katolikus pap két apácával a déli órákban lejárta a házakat, s a lakosságot arra szólították fel, hogy álljanak ki nyíltan a kitelepítés ellen, a kulákok mellett."76 A kitelepítések még több hétig foglalkoztatták a lakosságot. Hangosan, nyilvánosan kevesen mertek beszélni róla, hiszen nem tudhatták, hogy a községekben megbúvó besúgók, mikor leplezik le őket. Az emberek ezért inkább titokban, suttogva beszéltek az eseményekről. Több hét elteltével azonban már „belenyugodtak" a kitelepítésekbe és a jelentések is csak elvétve foglakoztak vele. Az országos lapok, a megyei sajtó azonban magáról a kitelepítésről egyáltalán nem emlékezett meg. Az internálások okozta félelem nem múlt el nyomtalanul, sokan évekig rettegtek, éjszakánként nem mertek aludni attól félve, hogy mikor jönnek értük. Aztán hónapok múltak el újabb elhurcolások nélkül. Azonban 1951 őszén, majd 1952 nyarán egy újabb hullám következett, immár Nagykanizsán is. Ekkor azonban nem egyszerre, tömegesen telepítették ki a lakosságot, hanem különböző időpontokban és a lehető legnagyobb titokban, hogy ne keletkezhessen részvét az elhurcoltak iránt. A kitelepítés különböző mértékben érintette az egyes falvakat. Bajánsenyéről például csak egyetlen főt, míg Zalabaksáról 1952-ben 12 családot vittek el. Mindez természetesen azon is múlott, hogy milyen volt a falu vezetősége. Volt olyan falu, ahol a község elöljárói kiálltak az érintettek mellett. A kitelepítettek értékeit, ingóságait elkobozták. Az Államvédelmi Hatóság által lepecsételt ingatlanokat a közég elöljárói, pártitkárai még aznap felkeresték. Az utasításokat a járási főjegyzők adták ki a községek vezetőinek: „Lenti Járás főjegyzője. 42/ein/1950 Körjegyző kartársnak. Székhelyeiken. Felhívom, hogy az alább felsorolt községekben azonnal foganatosítsák az éjjeli akciók folytán visszamaradt ingatlanokat és ingóságok leltározását. A leltárt 4 75ZML MDP Zala M. ir. 2. fcs. Áll. Hat. 45. ő. e. hitelesítés nélküli irat. 76ZML MDP Zala M. ir. 2. fcs. Áll. Hat. 45. ő. e. hitelesítés nélküli irat. 296
