Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban
metek már teljesen elmagyarosodtak, csak a nevek őrizték a származás emlékét (például Esztergályban). Zala megye lakosságának 93 százaléka latin szertartású (római) katolikus volt, a horvátok és a szlovénok gyakorlatilag teljes egészükben, a magyarok 91 százalékban, a kevés számú német pedig 78 százalékban. A lakosság két és fél százalékát a reformátusok tették ki, mind magyarok, az evangélikusok száma nem érte el a két százalékot (1,8 %), magyarok és németek voltak. A zsidók (izraeliták) a megye lakosságának 2,8 százalékát tették ki, ekkorra már teljes mértékben meg- magyarosodtak. A majdnem 13 ezer izraelita vallásúból 1910-ben 12 és félezer magyar anyanyelvűnek vallotta magát, és csak 428 jelölt meg más anyanyelvet (legtöbben németet), de közülük is 335 tudott magyarul. Trianon után a Mura bal parti horvátok, és néhány német szórvány képezte a megye nemzeti kisebbségeit, a teljesen katolikus vidékek leválásával megnőtt a protestáns egyházak aránya a megyében. A népszámlálás számba vette a lakosság foglalkozási megoszlását. A korabeli csoportosítás nem felel meg a mai fogalmainknak, nem tükrözi a jövedelmi és a vagyoni viszonyokat, és minden személy csak egy foglalkozási csoportban szerepelhetett, ez jelentős torzulást eredményezett. Mégis ennek alapján lehet képet alkotni a megye népességéről. A férfiak közel kétharmadát (65,8 %-át) sorolták a keresők csoportjába, a nőknek viszont még alig több mint az egyhatoda (17,2 %-a) tartozott ide. A kereső nők majdnem háromötöde (58,4 %-a) segítő családtag volt. Tehát mindössze 11280 nőt minősített a népszámlálás olyannak, aki önálló keresettel rendelkezett, ez sem jelentett feltétlenül családon kívüli munkavállalást. Az önálló iparosok között 1464 nő volt. A megye egész lakosságának majdnem háromnegyede (73,9 %-a) a mezőgazdaságból és a kertészetből élt, és ennek közel háromnegyed részét (74,3 %-át) sorolták a birtokosok és a bérlők csoportjába, az egész népesség több mint a fele (54,9 %-a). A birtokosok és bérlők közül több mint egyötöd (21,0 %) volt „önálló", közel ugyanennyi „segítő családtag" (20,6 %), a többi „eltartott". Az 53746 önálló birtokos és bérlő közül mindössze 209 közép- és nagybirtokos (100 kát. hold = 57,5 ha felett) és 61 haszonbérlő (100 kh felett). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak 270 közép- és nagygazdaság lett volna a megyében. A nagybirtokos arisztokraták jelentős része nem a megyében lakott, és ekkor már a tisztviselők, ügyvédek stb. már nem „földbirtokos"-ként jelölték meg magukat, még akkor sem, ha a jövedelmük nagyobb része közvetlenül a mezőgazdaságból származott. A régi nemesi vezető réteg már a hivatal után nézett. A mezőgazdaságban foglalkoztatott 192 „tisztviselő" a nagybirtokok alkalmazottja volt legnagyobb részében, elsősorban ők képviselték az arisztokrácia érdekeit a helyi és megyei politikában. Zala megyében nagy valószínűséggel vonhatjuk meg 100 kát. holdban 26
