Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Paksy Zoltán: A nemzetiszocialista pártok története Zala megyében, az 1930-as években
kanizsai ún. földmíves osztályból kerülnek ki".701937-ben is tehát a korai nyilas pártok esetében megfigyelhető tendencia maradt az, hogy híveik a parasztság köréből toborzódtak. A pártok aktivitása - különösen a zalaegerszegi Pálffy-csoportté -1937 nyarán élénkült meg erősen, amikor a községi képviselőválasztásokat tartották. Mivel az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt bázisa főként a falvakban összpontosult, érthető, hogy a községi választásokon ismét erősíteni igyekeztek pozícióikat. A választásokon a zalaegerszegi járásban 257 nyilas képviselő jutott be a testületekbe, elöljárói tisztségbe 70 fő, községbírói állásba pedig 12 nyilas jelölt került.71 Ez összehasonlítva az 1934. évi községi választások eredményeivel azt jelzi, hogy a nyilas párt falusi szavazói nemcsak kitartottak a mozgalom mellett, de az képes volt további terjeszkedésre is. Ebből az időszakból rendelkezésünkre áll egy érdekes forrás, amely egy zalai nyilas falu életét mutatja be, illetve keresi a magyarázatot az „újpogányság" népszerűségének okaira. Pörneczi József pusztaválickai földbirtokos írása 1936 szeptemberében jelent meg a katolikus folyóiratban, a Magyar Kultúrában.72 A szerző hívő katolikusként arról értekezik, hogy a politikai katolicizmusnak miben kellene megújulnia és hogyan szerezhetné vissza falusi bázisát: „Az eredmény azon dől el, hogy a falu világnézeti válaszútjainál az újkori pogányság csalogatásaival szemben milyen eszközökkel tudjuk a népleiket a magyar katolicizmusnak a ki- lencszáz éves szentistváni eszme jegyében megtartani! [...] A krisztusi gondolatért való küzdelem ellenfele a modern pogányság, a sokféle keresztes mozgalom. Ez a mozgalom terjed, szélesedik, terül egyik falutól a másikig." Ennek kapcsán Pörneczi szemléletesen mutatja be egy nyilas falu, talán éppen saját faluja életét, egy vasárnapján keresztül: „Vasárnap délelőttje az ilyen falunak sajnos, nem igen van. A templom messze nyolc-tíz kilométerre. Ki kívánhatja meg a vasárnapi szentmisét? Papot csak temetéskor látnak. Tanítója van a falunak egy-két év óta, de egymaga egy eszmeáramlattal szemben nem sokat tehet. A leventekoron felüliek pedig még írni-olvasni se igen tudnak, ilyen analfabéta falu főfészke a nyilasmozgalomnak. Vasárnap délelőtt eltelik tisztálkodással és öltözködéssel, hogy délután a magyar melleket már a zöld ing borítsa. Délután autókon berobognak a nyilas vezérek. Sorbaállás, üdvözlés, karfeltartással és hangos „bátorság" köszöntéssel. Ez tetszik a népnek! Kapufélfán, korcsmán ott a nyilas jelvény meg a jelszó. Ha végigrobogsz autóval a falun, a gyerekek a hidakon állanak és már az ötéves korosztály felemelt karral és hangos „bátorsággal" üdvözli a tova robogó autót. A most pötyögő gyerekek hallanak-e „Dicsértessék"-et? A még nem nyilas szülők gyermeke előbb tudja a „bátorság" jelszót, mert mindig azt hallja társaitól. 70 Uo. 71 Uo. 72 Magyar Kultúra, 1936. szeptember 5. Pörneczi József: Krisztus a magyar faluban. 252
