Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Paksy Zoltán: A nemzetiszocialista pártok története Zala megyében, az 1930-as években

Eitner Sándor a zalaegerszegi választókerület 70 községéből 40-ben kapott a három jelölt közül többséget, 30 esetben abszolút többséget, azaz több szavazatot, mint két ellenfele együttvéve, míg 20 % alatti arányt ért el 15 községben. A korábbi kutatások már kimutatták ezen belül is a nyilas jelöltek támogatóinak társadalmi összetételét.55 Ebből láthatóvá vált, hogy a szélsőjobboldali jelöltre a zalaegerszegi választókerületben sem állami, vármegyei vagy városi tisztviselő (hivatalnokok, jegyzők, hivatali beosztottak, egyéb tisztviselők), sem értelmiségi, sem egyéb, a középosztályhoz tartozó társadalmi csoportból nem szavazott gyakorlatilag egyetlen személy sem, csupán két ügyvéd, a főkerületvezető Árvay apja és testvére, valamint az Eitner-féle téglagyár vezetője. A szélsőjobboldalra szavazók bázisa - még a városon belül is - az agrárnépesség köréből került ki, ők alkották a párt szavazóinak 55, házastársaikkal együtt kb. 85 %-át, ezt egészítette ki a hozzájuk hasonló életkörülmények között élő kisiparosok 6-7, valamint a gazdasági cselédek és a napszámosok ugyancsak házastárssal együtt vett 2-2 %- os aránya. E homogén rétegbe csupán 15 - száz holdon felüli - földbirtokos és 7 gazdatiszt nem illeszkedik, az ő nézeteiket vélhetően a nyilasok erőteljes agrárius szemlélete, esetleg az Eitner családdal meglévő személyes kapcsolataik befolyásolhatták. A zalaegerszegi választás adataiból kiolvasható az is, hogy a nyilasok stabil, de zárt táborral rendelkeztek, hiszen a pótválasztáson csaknem pontosan ugyanannyian szavaztak rájuk, mint az első fordulóban, annak ellenére, hogy a harmadik induló kiesése miatt mintegy négy és félezer szavazó elvesztette jelöltjét.

A választás tapasztalatait leszűrve hangsúlyozni kell, hogy a nyílt voksolás torzítja a szavazói magatartásról alkotott képet, hiszen a választók egy része nem meri megvallani nézeteit. Ez esetünkben nem abból a szempontból tér el a valóságtól, hogy kik szavaztak a nyilasokra, hanem abból a szempontból, hogy kik nem. Azaz a szélsőjobboldali párt választási eredménye egy olyan minimumnak fogható fel, amely csupán szimpatizánsaik egy - nyilván döntő többségű - részének a véleményét biztosan tükrözi, s amelynél egy általános és titkos választáson mindenképpen többet kapott volna.56 Természetesen a hiányzó szimpatizánsi réteg mértéke és összetétele még becsléssel sem mérhető, de nyilvánvaló, hogy ez nemcsak a közigazgatási nyomásnak kitett paraszti szavazókat érinti, hanem azokat a városi rétegeket is, amelyek körében a párt gyakorlatilag egyetlen szavazatot sem szerzett.

55Paksy 2004. 96-106. p. és Paksy 2005.149-165. p.

56 Vö. Hubai 1999. 63. p.

248