Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861

19- én egy orosz hegedűművész, „Dmitrieff Schvetschin" adott hangversenyt Füreden olyan sikerrel, hogy még további pár előadás erejéig maradásra bírták.

20- án megérkezett Füredre „[...] Bibok Lajos ismert költőnk, kedves barátunk, szerkesztőtársunk és főmunkatársunk, [...] hogy [...] a munkának terheit megoszthassa." Ennek jegyében a Balaton-Füredi Napló címlapján közli Bibok Lajos Szerelmeseknek című versét:

„Mit tesz a szép nő álom után? / Mit tehetne mást, egyet sóhajt.

Mit tesz tavaszkor a szép virág? / Mit tehetne mást, újra kihajt."103 - osztja meg fennkölt gondolatait az olvasóval a költő. Jellemző, hogy a lap jószerivel csak Pap Gábor és Bibok verseit közölte, csupán egy-két lírai alkotás szerepelt a Balaton-Füredi Naplóban, ami nem kettejük valamelyikétől származott.

23-án újra hegedűhangverseny volt Füreden, ennek azonban nagyobb volt a híre, mint az orosz művészének, ugyanis az éppen Horvátországba utazó Reményi Ede tartotta, aki amnesztiát kapva akkor tért vissza Angliából és ez a tény már önmagában garanciát jelentett a komoly érdeklődésre.104 Óriási sikert aratott, annál is inkább, mert tiszteletben tartotta a közönség óhaját, amely tőle is a Rákóczi-indulót akarta hallani: „Reményi közkívánatra a Rákóczi-indulót húzta, de oly tüzbe jött húrja és vonója, hogy a dal közepén egyik húr elszakadt s a függöny legördült."105 A Rákóczi-induló közkedveltségéről már többször esett szó. Hogy a zenemű példátlan népszerűségét jobban érzékeltessük, talán nem érdektelen idézni az 1846-ban Pesten járt Hector Berliozt, aki így írt feldolgozásának ősbemutatójáról: „[...] tragikus kiáltások és önfeledt lábdobogás zaja töltötte meg a termet. A viharzó lelkekből olyan hangon tört ki az addig visszafojtott lelkesedés, amely megborzongatott engem [...] Ettől a végzetes taktustól kezdve tudtam, hogy szó sem lehet a teljes műsor előadásáról. A zenekar hasztalanul küzdött a szenvedelmek ellen, az indulót meg kellett ismételnie. Még akkor sem tudott magán uralkodni a közönség."106 1860-61-ben az induló népszerűsége - korábban is létező mögöttes jelentéstartama miatt - különösen erős volt. A csehországi Josephstadt várbörtönét is megjárt Deák Farkas (1832-1888) ír le egy olyan esetet, ami vele és néhány barátjával történt meg 1860-ban Kolozsváron egy fogadóban, ahol rajtuk kívül néhány főtiszt is jelen volt: „Salamon keservesen húzta a szép nótákat. Egyszer gondolja, hogy talán a tiszt urak kedvéért jó lenne egy vakért is megreszkírozni, a mi asztalunk rákiált, hogy: „Le vele! Nem kell német nóta! Csárdást! Rákóczit!" Föllépésünk oly erélyes volt, hogy Salamon azonnal rákezd- te a Rákóczit, de ez azon időben ily nyilvános helyen oly szokatlan is volt, hogy a vendégek közül sokan elsápadtak, s féltek a következésektől, hozzám is közele103 Uo. 55. p.

104 Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 784. p.

105 Hírharang. Balaton-Füredi Napló, 1861/9. 69. p.

106 Sziklay László: Pest-Buda szellemi élete a 18-19. század fordulóján. Budapest, 1991.152-153. p.

219