Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
A fürdővendégek jelentős része mindenesetre a kikötőbe csődülve szemlélte a csónakosok munkáját, akik a szerencsétlen ember holttestét keresték. A sokaság figyelmét közben egy „ritka felhői tünemény" keltette fel: „Tihany és Badacsony felől nagyon fekete és terhes felhők húzódtak B.Füred felé, - B. Füredről Kenese felé tekintve pedig, szintén igen terhes, de szőke felhők lógtak a Balaton felett s a nem szőke sűrű felhőkből csupán egy helyen - egy-egy tölcséralaku felhődarab szakadt ki [...] a tölcsér öble űrének nyilával a felhőtömegbe kapaszkodott. [...] Az együgyüebbek sárkány-, kigyónak s olyas tüneménynek nevezték, mely mindent mit alatta talál, legyen az szénakazal, ember, kocsi vagy bármi más, magába és felszí az egekbe."96 Délután az „izraelita közösség" indult kéjutazásra s „[...] mások is velük [...]", a zenekar ezúttal is a hajón volt és kifutáskor a Rákóczi-indulót játszotta - a lap ez utóbbi tényt minden kommentár nélkül közli. Este 9-kor a „mágnási kar" rendezett „halászestélyt" Kisfaludy szobránál 105 személy részére: „A helyek mind elfoglaltattak, - a nagy világítás, a számos nemzeti és nagy fénygyertyák, a víg társalgás. Eleven kedély, felette meghatóan mutatták ki magukat a szép holdvilágnak kedvező közreműködése által."97 A mu- latozók a vacsora végeztével ezúttal sem oszlottak szét, hanem Rózsaági Antal vezetésével Rimely főapát ablakához vonultak, ahol Rózsaági a bencés rendet magasztaló beszéddel fordult Rimelyhez, aki válaszul köszönetét nyilvánította ki. Az este a Himnusz eléneklésével zárult. 15-én végre megnyílt a céllövölde, aminek főleg a „magasb vendégek" örültek és nyomban birtokukba is vették azt. Jól célozhattak, mivel az első néhány nap után „szöglövést" ért el többek között gróf Somsich József, Lichnovszky herceg, Inkey Ádám és természetesen gróf Zichy Manó. 16-án ismét „kéjutazásra" került sor, ezúttal azonban szűk körben. A „rendezők" Somsich József gróf és Inkey Ádám voltak, a többi részt vevők pedig - mintegy tízen - a Somssich-, Lo-Presty-, Uckermann- és Zichy-családok tagjai, valamint a Balaton-Füredi Napló szerkesztője, Győrök György. Nem hajóval indultak útnak, hanem a „[...] balatonfüredi ismert nagyobbszerü és kényelmes csolnakok egyikén". Előbb Tihanyt keresték fel, majd onnan Szántódra tartottak, ahol előre megrendelt ebéd várta őket az ottani csárdában. Azonban a víz a csónakot minduntalan visszavetette Füred irányába és mivel az idő is romlani kezdett már épp vissza akart fordulni a társaság, amikor meglátták a közeledő „Kisfaludyt", amely épp Szántódra tartott Füredről: „[...] azon merészt ötlete s határozata [...] jő a bátorkeblű s lelkű társaságnak, miszerint a hajójával mellénk állott kapitány urat 96 Uo. 53. p. 97 Uo. 217
