Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
Társadalmi csoport 1861 1862 1863 1868 1869 katona 5 7 7 17 11 összesen 956 844 844 1055 1112 A fürdőközönség lakóhelyét tekintve is vegyes összetételű volt, ám az teljes bizonyossággal elmondható, hogy mind a reformkor folyamán, mind az önkény- uralom, majd pedig a Monarchia idején is döntő többségük egyrészt Pest-Budáról (Budapestről), valamint a Dunántúlról, konkrétabban Zala, Veszprém, Somogy, Fejér és Vas megyékből került ki, jelentős részük ezeknek a megyéknek a kisebb településeiről. 1861-ben mindössze 11 olyan helység volt, amely 10 vagy annál több vendéget bocsátott ki Füredre. Ezek az alábbiak: Pest-Buda: 294, Veszprém: 31, Nagykanizsa: 29, Székesfehérvár: 25, Győr: 24, Pápa: 24, Bécs: 15, Kaposvár: 13, Pécs: 12, Szabadka: 11, Nagyvárad: 10.30 A külföldi vendégek száma a XIX. század második felében, így 1861-ben is, a teljes létszámhoz képest nagyon alacsony volt, bár az tény, hogy egészen távoli országokból is érkezett egy-egy vendég. Ezzel kapcsolatban idézném Orzovenszky Károly fürdőorvos statisztikáját az 1856. évi idényre vonatkozóan: „Magyarország 528, Budapest, 172, Szerbvajdaság 43, Bécs 22, Temesi Bánság 18, Szlavónia 11, Katonai végvidék, Morva, Gallicia, Szerbia, Ausztria, Tirol 2-2, Cseh, Szilesia, Moldova, Porosz, Hessen- Kassel, Afganistan 1-1."31 A fürdőközönség tehát meglehetősen vegyes összetételű volt. A fürdőben valamennyiük számára egyenlő kiszolgálást kellett biztosítani. Abban csakugyan megegyeztek, hogy pihenni, szórakozni, ismerkedni és gyógyulni mentek a fürdőre, de az egyenlőség érzetének megteremtése, amely állandó törekvése volt a mindenkori fürdőigazgatónak, csak egy bizonyos határig érvényesülhetett, amint azt az események ismertetése is bizonyítani fogja. A társadalmi konvenciók szabta határok mellett az erszények különböző vastagsága is - nem egy esetben éles - határt vont a fürdővendégek soraiban. Az előzővel ellentétben ezt figyelembe vette a fürdőigazgatóság is. Már a reformkortól érvényben volt az, hogy mind az ételek, mind a szállások és fürdői szolgáltatások tekintetében különféle árakat szabtak meg. Lássunk egy korábbi példát Füredről, hogy milyen különbségek is voltak. Kádfürdőt például háromféle szobában lehetett venni a fürdőépületben: „lször Egy fürdésér az első rendbéli 9 szobába fürdőknek 48 xr. 2ször A' második rendbéli 14 különszobákba egy fürdésér 36 xr. 3szor A' Közönséges szobákba jelessen hol 3 kád van egy fürdés 12 xr."32 Nyilvánvaló, hogy mindenki azt a szol30 A számítások a Balaton-Füredi Napló Hírharang rovatának 1861. évi évfolyamában, folytatásokban közölt fürdőlista alapján készültek. 31 Orzovenszky Károly: Orvosi jelentés 1856-ki Balaton-Füredi fürdő-évszakról. Pest, 1857.1. p. Városi Helytörténeti Gyűjtemény irattára, Balatonfüred. 32 Fürdői árszabás, 1837. Városi Helytörténeti Gyűjtemény irattára, Balatonfüred. 199
