Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Katona Csaba: A balatoni nyár - anno 1861
A helyszín A múlt század derekán útnak indulni a Balatonhoz, jószerivel egyet jelentett Füred felkeresésével. Az 1860-as években Füred volt az egyetlen fürdőhely a tó partján. Működött ugyan Hévíz fürdője is, de az kissé távolabb feküdt a tótól és mesz- sze nem voltak olyan létesítményei - és hagyományai -, mint Fürednek. A közeli Keszthely regionális jelentősége vitathatatlan, de nem volt fürdőhely, Badacsonynak csak a szüreti mulatság kölcsönzött vonzerőt. Az 1860-as években Füred sokkal inkább a többi nagy múltú magyarországi fürdőhellyel állítható egy sorba: Herkulesfürdő (Mehádia), Bártfafürdő, Stubnya, Szliács stb. Ugyanakkor természetes víz partján feküdt, ami általában nem jellemezte a fürdőket és ez a tény növelte sajátos vonzerejét. A bencés rend tulajdonában4 levő fürdőtelep, a Savanyúvíz, ahogy akkoriban nevezték, megkülönböztetendő az északabbra levő Füred falutól, a XVIII. század közepén már vonzotta, több forrásból fakadó gyógyvizével a gyógyulni vágyó vendégeket. A rend jó szemmel vette észre a savanyúvíz gyógyhatásában rejlő üzleti lehetőséget és a fürdőt folyamatosan fejleszteni kezdte. A romantika korának beköszöntével pedig már a szép táj, a Balaton is vonzotta Füredre a látogatókat. Ahogy a XIX. században a polgárosulás folyamatával együtt kialakulóban volt a polgári értelemben vett szabadidő, úgy váltak a fürdők nem csupán gyógyhellyé, hanem a szórakozás, a szabadidő eltöltésének helyszínévé is.5 Viszont amelyik fürdő vezetősége-e célból nem hozta létre a megfelelő intézményeket, vagy fekvéséből adódóan nehézkes volt a megközelítése, annak látogatottsága erőteljesen csökkent. Dr. Kőnek Sándor 1875-ös statisztikájában világosan leírja, hogy hová is vezethetett például a vasút hiánya: „[...] hogy miképp közeledhetnek véghanyatlás felé még a legismertebb gyógyhatályú források is, azt (gömörmegyei) Ajnácskő és Várgede, azt Bikszád, felső Ruszbach és a még 4 A bencés rendnek a 19. század második felében végrehajtott fejlesztéseire nézve: Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos az 1860-as, 70-es években (Balatonfüred fejlesztésének fő kérdései). Egyháztörténeti Szemle, 2000/2. 53-74. p.; Katona Csaba: Adatok Balatonfüred 1860-as évekbeli fejlődéséhez. Századok, 2002/6. 1423-1454. p.; Sólymos Szilveszter: Balatonfüred-fürdő bencés kézben (1749-1949). Tihany, 2003. Füred bencés tulajdonlását tekintve alapmunka: Sörös Pongrác: A Tihanyi Apátság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság. 1701-től napjainkig. Budapest, 1911. (A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend története, 11.). Az apátság gazdálkodására nézve: Fülöp Éva Mária: A Tihanyi Bencés Apátság uradalmának gazdasági kapcsolatai (1848-1945). In: Magyar Mező- gazdasági Múzeum Közleményei, 1988-1989. Szerk. Pintér János. Budapest, 1990. 519-533. p.; Fülöp Éva Mária: A magyarországi bencés kongregáció birtokainak gazdasági szervezete és irányítása (1848- 1949) Budapest, 1995. (METEM-könyvek, 8.) 5 Az illegális szórakozási alkalmakra nézve: Katona Csaba: A szórakozás legális és illegális formái Balatonfüreden: éji zene, mulatság, szerencsejáték, prostitúció. In: Hedonizmus. Szerk.: Bana József. Győr, 2001. (Győri Tanulmányok, 25.) 29-38. p.; Egy tettleges konfliktussá fajuló kártyacsata mint eset- tanulmány: Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a „professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére). Acta Papensia, 2008/1-2. 27-50. p. 192
