Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig

lommal bíró személyeket kellett kiválasztani, lehetőleg olyanokat, akik képzettségük vagy értelmi képességeik alapján alkalmasaknak tűnnek, van valamilyen közigazgatási gyakorlatuk, és a folyó ügyeket tovább tudják vinni. Hiszen a helyzet stabilizálásának, az új kormányzati rendszer iránti bizalmatlanság eloszlatásának mindez nélkülözhetetlen elemét képezte. Ráadásul még németül is kellett, hogy beszéljenek. Nagykanizsán egyébként sem mutathatók ki tömegével „felkelésben kompromittáltak." (Bár az sem volt igazán tisztázva, hogy kiket kell ezeken érteni.) A város társadalmi-politikai struktúrája, évszázados tradíciókra épülő igazgatási gyakorlata, valamint egyéb adottságai véleményünk szerint legalább annyira meghatározták azt a kört, ahonnan a megyefőnök az új tisztségek várományosait kijelölhette, mint a politikai megbízhatóság tekintetbevétele.

Mindebből láthatjuk, hogy a forradalom és szabadságharc leverése után Nagykanizsán kinevezett városi tisztségviselők honnan és hogyan verbuválódtak. Akadt még közöttük iparos, s az sem biztos, hogy mindegyik tudott németül. Az átalakulás első jelei - az értelmiség és a kereskedők előtérbe kerülésével - már itt is föltűnnek. Bogyay a már eddig is hivatalt viseltek közül válogatott. Ők voltak azok, akik ismerték a meglévő szokásokat, tudták hogyan „működött" addig a város. Mindehhez természetesen szükség volt az általában mindig magasabb iskolai végzettséggel rendelkező jegyző és más kvalifikált személyek jelenlétére és hatékony közreműködésére. Semmilyen írásos nyoma nincs annak, hogy az osztrák örökös tartományokból vagy bárhonnan próbáltak volna külső, idegen tisztviselőket idehozni. Még csak szóba sem került ez a megyefőnöknek a kerületi főispánnal és egyéb hatóságokkal folytatott levelezésében. A helyi lakosok körében való ismertség, a tekintély, a megbízhatóság, a hozzáértés, a dolgok továbbvitelére való képesség legalább annyira szóba jöttek, mint a német nyelvtudás és a politikai szempontok. S ezáltal - ha a forradalom alatti magatartásukat illetően nem merült fel ellenük kifogás - újból a korábbi politikai elit képviselőire hárult a feladat, hogy a közigazgatás legalsó szintjén oly szükségessé vált stabilizálást végrehajtsák.

190