Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Foki Ibolya: Nagykanizsa társadalmi-politikai életének fő vonásai a XVIII. századtól a XIX. század közepéig
réteg mellett a purgerek között már a kereskedők is egyre nagyobb számban megjelentek. A bevándorló földműveseket azonban ekkor sem vették fel.45 A polgárgyűlés szerepe mindazonáltal nem csak a tanácsválasztásra korlátozódott. Ha komoly anyagi terhekkel járó, a város vagyoni helyzetét érdemben érintő kérdésről volt szó, akkor a tanács a polgárság összehívásával másokat is bevont a döntés meghozatalába. A határozat csak a „választott község" vagy a többi polgár véleményének meghallgatása után született meg. Ilyen esetnek számított például a földesúrral való egyezségek megkötése. Ezek betartását az uraság elsősorban a városbírón és a tanácson kérte számon. A vele folytatott alkudozások felelősségét a tanács nem merte egyedül felvállalni, ezért fordult többnyire a polgárság gyűléséhez. Másrészt a földesúr is jobban szerette, ha a tanácsnál szélesebb körű testület vállal garanciát a megegyezés végrehajtására. A szerződések így mindig a purgerség egésze nevében köttettek.46 A közösség egészének kifelé - a földesúr és más hatóságok felé - való képviseletén kívül a bíróra és a tanácsra hárult a város teljes belső életének megszervezésével, működtetésével és felügyeletével kapcsolatos tennivalók sokasága. (Iskolaügy, kórház, a város birtokainak kezelése, katonai beszállásolás, tűzrendészet, a vásárok, a piac, a mészárosok, a pékek felügyelete, árvák gondozása, adóbeszedés, forspont teljesítése, utak, hidak, kutak karbantartása, a kisebb peres ügyekben való ítélkezés, és még sok minden más.) A tanácsüléseket általában 7-10 naponként tartották, de nem rendszeresen, hanem inkább aszerint, hogy mikor mennyi sürgős ügy gyűlt össze. A tanács elnöke a bíró volt, aki a földesúr három jelöltje közül került a bírói székbe. Az uraság első helyen rendszerint az addigi bírót jelölte, akit többnyire meg is választottak. Még az évenkénti választás rendszeressé válása után is ugyanaz a személy általában hosszabb ideig viselte a bírói tisztséget. Bírónak csak tanácsbelieket, tehát már hivatalban lévő esküdteket lehetett jelölni. A jegyzőt ugyancsak a tanács tagjának tekintették, de tisztsége nem esett választás alá, tisztújításkor legfeljebb megerősítették állásában. Ugyanaz a jegyző 20-30 évig is megmaradt hivatalában, amelytől csak akkor vált meg, ha önként lemondott. A XVIII. század első felében a jegyzővel együtt a tanács tagjai közé sorolták a főadószedőt is, aki nemcsak a város által fizetendő országos adót, hanem a földesúrnak teljesítendő úrbéri járandóságokat és a város egyéb bevételeit is kezelte. Teendői a század végén már több tisztségviselő (pénztáros, kamarás, árvák atyja, János templom atyja, városi raktáros, porciószedő, országos és hetivásárok pénzszedői) között oszlottak meg, akik nem voltak tagjai a szoros értelemben vett tanácsnak, de választás alá estek. Az esküdteket vagy tanácstagokat ugyancsak választották. Számuk általában 10 körül mozgott. Hivatalukban azonban - mint 45Degré 1972.105. p.; Kerecsényi 1978. 126. p.; Kaposi 2006/A 81. p.; Kaposi 2006/C 20. p. 46Degré 1972.109-110. p. 172
