Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban

alakított ki, nagyobb része Somogy megyére terjedt ki, Zalának csak a déli részét foglalta magába. Ez a fejlett kereskedelmi központ hamar bekapcsolódott a vasúti forgalomba is. Az osztrák érdekeket szolgáló Déli Vasút teremtette meg Nagykanizsa összeköttetését Béccsel, Budával, Trieszttel és Szlavóniával. így két fővonal csomópontjává lett, de a később kiépülő mellékvonalak már elkerülték a várost. A Budapest és Fiume közötti vasúti összeköttetést a MÁV Kaposváron keresztül építette ki, és kedvező tarifarendszerével jelentős versenyt támasztott. Az ipari fejlődés Kaposváron gyorsabb lett. Trianon további súlyos veszteséget jelentett Nagykanizsának.

A 19. század első felében a megye második jelentős piaci központja Keszthely volt. Egyben a megyében az egyetlen olyan nagy uradalmi központ, amelyhez a megyén kívüli Festetics-birtokok irányítása is tartozott, valamint a főúr gyakori tartózkodási helye is volt. A megye többi mezővárosa csak szűkebb körzetek részleges piaci központjai lettek. A megye jelentős része a megyén kívül eső városok felé tájékozódott, a már említett Varasd mellett jelentős szerepet játszott Veszprém, Körmend és a stájerországi Regede (Radkersburg = Radgona, a mai osztrákszlovén határ két oldalán).

A megye közlekedési viszonyai a két világháború között is csak lassan javultak. A Déli Vasút magyarországi vonalainak az államosításával a megye egész vasúthálózata a MÁV kezelésébe került, de érdemleges fejlesztés nem következett be. A balatoni idegenforgalom fejlődése is hozzájárult, hogy a vasúti személyszállítás szerepe növekedett. Az előző században ugyanis csak a távolsági teherfuvarozás volt a meghatározó. Jellemző, hogy amikor felvetődött a megye- székhely áthelyezésének a kérdése, a Nagykanizsa mellett és az ellene felhozott érvek között nem szerepelt a vasút, mint amelyik lehetővé teszi azt, hogy a lakosok gyorsabban és kényelmesebben közelíthessék meg a megyei hivatalokat.

A Trianonban meghúzott új országhatár nemcsak azt jelentette, hogy a megye lakosságának több mint az egynegyede (túlnyomórészt horvát és szlovén anyanyelvűek) a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, hanem a korábban akadálytalanul átjárható határok helyébe mindinkább elválasztó záróvonal lépett. Az egységes vámterület felbomlása számtalan hátrányos következmény mellett elvétve előnyt is hozott. A Balaton megszabadult a tátrai és az adriai versenytől, bár a nyaralók elsősorban a déli partot részesítették előnyben. Az északi part Keszthely és Balatonfüred közötti része még alig érintett a fürödni szándékozóktól. Lenti is ekkor kezdett kiemelkedni az aprófalvak közül. Az alsólendvai járás Magyarországon maradt részének a székhelye lett, hasonlóképpen az alsólendvai Esterházy-uradalom megmaradt részének a központja. A környék erdői is, megszabadultak a magas hegyvidéki erdők versenyétől, ez jelentős ipari fejlődést indított el.

13