Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Molnár András: A zalai nemesség politikai erőviszonyai 1847-ben

Kováts László a politikailag minősített 292 zalai nemes több mint 2/3-át (mintegy 68 százalékát) az ellenzékiek közé sorolta. (Érdekes, hogy a leveleiben általában liberálisokként emlegetett politikai oldált itt inkább „ellenzékiek" címkével illette.)41 Az ellenzékiek táborán belül 70 százalékuk meggyőződése, míg 30 százalékuk állása miatt volt ellenzéki. A minősített nemesek alig 1/5-e (19,5 százaléka) tartozott a konzervatívok közé. A konzervatív táboron belül kb. 3/4 - 1/4 volt a meggyőződésük és az állásuk miatt konzervatívok aránya. Mind az ellenzék, mind a konzervatívok oldalán a meggyőződésesek lehettek az adott párt legszilárdabb, legelkötelezettebb, belső meggyőződésüket követő hívei, míg az adott oldalt állásuk miatt támogatókat sokkal inkább a feletteseikhez, kenyéradójukhoz való alkalmazkodás kényszere, a vármegyei, egyházi vagy uradalmi alkalmazottak egzisztenciális függősége, esetleg családi vagy rokoni kapcsolatai kötelezhették le, illetve csatolhatták valamelyik párthoz. (A valóságban persze ezek az indítékok nem különülhettek el vegytisztán, ezért egy-egy nemes esetében legfeljebb az említett címkék dominanciájáról beszélhetünk.)

Kováts szerint alig három százaléknyi volt a Széchenyi István gróf politikáját követő, Zalában kissé inkább az „elnyomott" konzervatívokkal, semmint az „uralkodó" liberális ellenzékkel rokonszenvezni látszó, úgynevezett progresszisták aránya. Kováts a zalai progresszisták maroknyi, alig kilenc fős csoportján belül nem tett megkülönböztetést a meggyőződésesek és az állásuk miatt oda soroltak között. A kimutatás készítője, aki leveleiben a kormánypárti adminisztrátor tetteit és a zalai liberálisok túlkapásait egyaránt bíráló, mérsékelt ellenzékinek mutatkozott, valószínűleg „állása miatt" azonosult Széchenyi István politikai törekvéseivel, illetve a grófi uradalom érdekeivel. Arról nem tudunk, hogy a többi zalai progresszista bármilyen módon lekötelezettje lett volna Széchenyinek vagy uradalmainak. Többségük, mivel vármegyei tisztségviselő volt, inkább a liberális megyevezetéshez alkalmazkodhatott az 1840-es években, míg Kisfaludy Móric táblabíróról, a kilépett cs. kir. huszártisztről tudjuk, hogy a konzervatívok oldalán vett részt az 1847. évi zalai tisztújításon.42

A táblázatban név szerint feltüntetett zalai nemesek közel 1/10-ét (9,2 százalékát) nem sikerült egyik táborba sem besorolnia az uradalmi ügyésznek, így ők alkották az „Elvük ki nem vehető" (kétséges, vagy bizonytalan politikai kötődésű) kategóriát.

41 Ez lehet a Velkey Ferenc által feltételezett tudatos megfogalmazás eredménye - az Ellenzéki Párt önmeghatározására utalva -, de lehet, hogy csak azt jelezte vele, miszerint a liberális zalai reformerek ellenzéki pozíciót foglaltak el az újkonzervatív kormánypárttal szemben.

42 Festetics Leó gróf a kancellárhoz 1847. június 21-én írt levelében említette, hogy Kisfaludy Mór a zalai tisztújítás alkalmával „a conservatív nemesek rendbetartását némű részben magára vállalván...". Vö. Molnár András 1994.155. p.

138