Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)
I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848
azon kérdésére: „ki áll jót azért, hogy az utasítások s elvek változtatása miatt csakhamar kénytelen nem leend az országgyűlésről visszatérni", a tömött teremben, hol az egész intelligentia464 jelen volt, kivétel nélkül mindenek szájából azon felelet hangzott: „mindnyájan", és ez Deáknak hitünk szerint az elégnél is több biztosítékot nyújthatott. Mindezek meggyőzhetik a pártatlan közönséget arról, hogy ok nem volt az ügy biztosításának tekintetébül a követségről visszalépni. Azonban Deák ellenkezőről volt meggyőződve, és mi, kik hitünknek valljuk a meggyőződés iránti tiszteletet még akkor is, mikor az abból eredett tettet nem helyeselhetjük, tiszteljük azt a jelen esetben is, hol az a polgári kötelesség érzetének, az ember legszentebb érzetének szüleménye; de tiszteletünk mellett szabad legyen kérdezni: miért nem lett április óta a meggyőződés szülte ebbeli határozat Deák elvbarátinak határozottan és nyíltan ki nem jelentve? Hiszen Deáknak szellemi nagyságáról föl kell tenni, hogy ő már régen tisztában volt magával az iránt, mit kíván tőle a legszentebb ügynek biztosítására polgári kötelessége. Öt hosszú hónapoknak meleg napja volt szükséges az augusztus 31-i gyümölcsnek megérlelésére, és mi a be- végzett munkának utolsó percében, a választás előtt 18 órával tudtuk meg csak a követség el nem vállalásáróli határozott akaratát; tehát akkor, midőn már a körülmények állásunk változtatását az ügynek veszélyeztetése nélkül nem engedők. Deák a követségrőli visszalépést azért tartotta polgári kötelességének, hogy a közügyet veszélyek ellen biztosítsa, pedig követségről visszalépésének késő nyilvánításával a haladás kérdéseinek legszentebbike állítatott új veszély elébe! Ha Deák látta volna akaratának elkésett nyilvánításából származott lelki csügge- dését sorainknak, nem lehete vissza nem borzadnia az abból keletkezhető veszélytől! Ezt ugyan inkább szerencsével, mint okos számolással eltávolítók; de megvalljuk, hogy munkálatunk végóráiban tapasztalt elhagyatásunk epesztő érzetét keblünkből száműzni nem bírtuk, és még kevesbbé bírjuk száműzni azt most, midőn fájdalmaink növesztésére az események árnyék oldalainak rajzával úgy adatunk át a nyilvánosságnak, mikint azt soha nem várhattuk. Ha X. szükségesnek tartá Deák igazolására föllépni, mért nem maradott meg Deáknak a polgári kötelességből merített legalább látszólag fontos okánál, mi a közönséget Deák személye iránt bizonyosan még nagyobb tiszteletre ragadandá, és miért ereszkedett mélyebben házi körülményeink részleteibe? Mik, miután Deák a követséget polgári kötelességénél fogva el sem vállalhatá, a dologhoz tulajdonképpen úgy sem tartozhattak; de talán azokat fölhozni már csak azon okból sem kellett volna, mert azok részint mondákon alapulnak és valótlanok, részint pedig Deáknak más alkalommali követté választásánál is előfordultak; és így minket, kik a múltból nyert tapasztalásunk nyomán indulva, nem sejdíthettük, hogy Deáknak ép464 Értelmiség, művelt, hivatalviselő nemesség. 93
