Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)

I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848

síink, szenvedésünk után sikerült augusztus 31-én a háziadó kérdésének kedvező megoldásával Deákot igen nevezetes többséggel követünknek megválaszthatni. De, fájdalom! Deák az utósó percben a követséget el nem vállalta, s ezzel bennünket a győzelmi ünnep örömei helyett a vesztés gyötrő kínjaiban részesíte. És most ahelyett, hogy a baráti kéz ütötte sajgó sebeink fájdalmait baráti részvét igyekeznék enyhíteni, föllép a Pesti Hírlap 281. számában X. betűvel jelelt levelében452 egy névtelen író, és Deák kebelrázó szavaival Deákot, mint barátainak martyrát453 állítja az őt tisztelő közönség elébe, oda irányozván célzatát, hogy a közvélemény hatalmas bírói széke előtt, történjék az bár becsületünk rovására, Deák cselekedetére helyeslés, fejünkre pedig kárhozat eszközöltessék.

Mi, részint mert Deák tettét helyeselni semmiképp nem tudjuk, részint mert megtámadott becsületünk igazolást követel, szót emelünk a névtelen írónak irata ellen; de, lelkünkre mondjuk, nem Deák nevére homályt borító vétkes szándokkal tesszük ezt, minthogy ma sem létezhetik senki, aki nálunknál melegebben kívánná őt a dicsőség magas polcán megtartani; hanem tesszük azt kötelességünk érzetében, miszerint óhajtjuk, hogy az ítélet az illetők meghallgatásával hozattas- sék, és fölöttünk egyoldalú előadásra, származzék az akárkitől is, az életpálca el ne törettessék.

Az X. levelében felhozott okok, a Deák által el nem vállalt követség érdemében nézetünk szerint három osztályba sorolhatók. Az elsőbe tartozik azon vezérok, mely Deákban a meggyőződést szülte, miszerint ő polgári kötelességének tartá a követségrőli visszalépést; a másodikba tartoznak azon okok, melyek őt elhatározásában még inkább megerősíték; a harmadikba végre azok, melyek, ha a követséget kereste volna is, elegendők valának annak elvállalásától őt elrettenteni.

Az elsőt illetőleg: „Deák meg volt győződve arról, hogy ha most a követséget elvállalná, személye miatt a haladásnak és a jó ügynek elvei lennének megtámadásnak kitéve, mert április 4.454 előtt is azok, kik legtöbb életet adtak a mozgalmaknak, nem a háziadó miatt, hanem személye elleni gyűlölségből vagy bosszúból követtek el mindent annak megtámadására, tudván, hogy elveinél fogva a követséget el nem vállalhatja; hogy személyét megdönthessék, az ügyet támadták meg; azon többség most is mindazt elkövetné, hogy őt az országgyűléséről eltávolítsa, tárgy pedig az adón kívül is elég lévén, mire izgatni lehet, és most annál valószínűbb sikerrel, mert könnyebb a már egyszer megingatott bizodalmát megrontani, mint az osztatlant aláásni, annál is inkább, mivel a jó ügynek baráti hasonló erőkifejtést és költségeket nem ismételhetnének, ellenben a másik fél az alkalmat ellesve, akkor lépne föl, mikor ezek készületlenek; kivált most,

452 Vö. Pesti Hírlap 1843. szeptember 10. (281. sz.) 614-615. p. Zalából. September] 3.

453 Vértanúját, áldozatát.

454 A háziadó fizetését leszavazó zalai közgyűlés 1843. április 4-én volt.

90