Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)
I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848
sítja, hogy hasonló megtámadásoknál a támadókat sebzik meg a visszapattanó nyilak. A tények hiányának említése komoly gondolatokba meríte; visszapillanték lefolyt számos éveimre, és égető fájdalom nehezült keblemre azon keserű meggyőződésből, mily csekélyét, mily igen csekélyét engede sorsom hazám javára tehetni, figyelemre méltót pedig - semmit! Párhuzamban keresők vigasztalást, de nem lelék; mert mit használ, ha hiszem is, ha tudom is, ha érezem is, hogy olyanfélét, minél jutalom és haszon háttérben nem volt, és amihez jó tüdőnél és bőbeszédű tehetségnél sokkal is több kívántatik, bizony lényegesebbet tudnék másoknál felmutatni? De az is csak csekélység, és jobb fajú ember fájdalmának enyhítésére nem elég. Nyugalmat lelkemnek csak azon gondolat nyújthat, hogy a helyet, melyet a végzés számomra kijelelt, szilárd akarattal törekedtem minden jutalom- és haszonkeresés nélkül betölteni; elmondhatja-e ezt magáról nyílt homlokkal, szemmel szembenézve az, ki ránk, alantabb földlakosokra csak úgy lóhátról leckézve beszél? Nem tudom; ha igen, akkor jobbomat nyújtom neki - pedig uram! Parányi lények vagyunk, igaz, de könnyebb mégis egy-két lépcsővel magasabbra is mászni, mint bizonyos embereknek ezt tőlünk megnyerni. „Félre! - kiált a kényúr - mert különben napfényre vonja a közvélemény fátyolozott eszméjét!" Mire való ez a tüzeskedés, ez a fennhangú fenyegetőzés, melyben mindenesetre több nevetséges, mint ijesztő rejtezik? Fátyolozza le a közvéleményt, ha tetszik és tudja, de ne ijesztgessen, mert az ijesztgetés többnyire gyávaság cégére. Azonban a lefátyolozással is lesz egy kis baja a megtámadó úrnak, mert mióta a kalászokat megolvastam, egyre tízet merek tenni, hogy szerkesztőjök agyában a közvélemény eszméje nem kellőleg fészkelte meg magát. Úgy látszik a közvéleményt az a jó ember oly minek tartja, mellyel mint Eolus318 a szelekkel, csak ő, és csak egyedül ő, amúgy sine nobis319 mindeneknek kizárásával rendelkezhetik; pedig uram! Az a közvélemény olyan óriás ám, kinek leverő és fölemelő kezeit (köztünk legyen mondva) egy Világ ura nem mozgathatja. A rám fogott gúnyos fullánkokat s elménckedő sértegetéseket és pajzánkodást illetőleg szerencsém van válaszolni, hogy azt, mit figyelmeztetésemben a fontolva haladók osztályáról mondók, mondám úgy, mint azt meggyőződésem, lelkem elébe tükröző; de gúnyt s elménckedő sértegetést abban nem szőttem, sőt szíves üdvözlést foglal az magában, mert bár lassúnak, bár kelletinél sokkal lassúbbnak tartom is a fontolgató osztálynak haladását, mégis tisztelem azt azon biztos reményben, hogy az, midőn nemzetünk legveszélyesebb idejét éli, nemzetiségünk fölemelésére, ha arra egy kissé heroicusabb320 szerek lennének is szükségesek, mint például engedélyek a népnek tágasb értelemben, kibékült kebellel nyújtja segédkezeit. A gúnyolódás általában nem tartozik sajátságaim közé, de különösen távol volt az tőlem akkor, mikor 318 Szelek királya, ura. 319 Nélkülünk. 320 Hősiesebb, bátrabb. 63
