Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Csány László, a zalai liberális ellenzék reformkori pártvezére, az 1848/1849-es szabadságharc kormánybiztosa, minisztere, majd vértanúja, a Zala megyei Alsó- csányban született 1790-ben, nagy múltú, ám elszegényedő középbirtokos nemesi családban. Jogakadémiát végzett, azután 1810-től kadétként, 1813-tól pedig huszár alhadnagyként szolgált a császári királyi hadseregben a napóleoni háborúk idején. 1815-ben részt vett a nápolyi hadjáratban, ahol megsebesült. 1818-ban kilépett a hadseregből, majd zalai birtokán letelepedve gazdálkodott, családot azonban nem alapított. Zala megye politikai közéletébe az 1823. évi rendi ellenállás során kapcsolódott be, és az évtized végére nagy tekintélyt vívott ki magának. 1832-től kezdődően Deák Ferenc liberális reformpolitikáját támogatta a zalai megyegyűléseken, és az országgyűlési követválasztások, valamint a vármegyei tisztújítások alkalmával a szabadelvű párt kortesfőnöke volt. Nevét 1838-ban ismerte meg az ország, amikor a kormányt bíráló megyegyűlési beszédei miatt vizsgálatot indítottak ellene, hogy megkíséreljék őt is hűtlenségi perbe fogni. Az 1840-es években Csány egyre inkább Kossuth Lajost tekintette szellemi vezérének, és cikkeket írt a Pesti Hírlapba. Egyike volt azoknak, akik elsőként figyelmeztették az országot a horvátországi nacionalizmus veszélyeire. Csány vezette a zalai liberális ellenzéket 1843-ban a nemesi adófizetés elfogadása és Deák követté választása érdekében vívott politikai küzdelmek során is. Törekvéseinek kudarca miatt 1843 őszén eladta eladósodott birtokát, és Nagykanizsára költözve átmenetileg visszavonult a vármegyei politizálástól. 1844 végétől azonban ismét aktivizálódott: részt vett az Országos Védegylet Zala megyei osztályainak szervezésében, 1845 tavaszán önkéntes adófizetést vállalt, majd szenvedélyesen agitált az adminisztrátori rendszer, illetve a zalai főispáni helyettes ellen. 1846-tól közvetlenül is bekapcsolódott az ellenzéki mozgalom országos párttá szervezésébe, részt vett az oppozí- ció pesti összejövetelein, 1847-ben tagja lett az Ellenzéki Körnek.

Csány 1848 márciusában Pesten tartózkodott, szerepet vállalt a fővárosi nemzetőrség szervezésében, majd minden erejét a forradalmi vívmányok, illetve az áprilisi törvények védelmének szentelte. Első kormánybiztosi megbízatását 1848. április 10-én kapta, feladata a nyugat-dunántúli parasztmozgalmak és zsidóellenes zavargások megfékezése volt. Június 2-ától teljhatalmú királyi biztosként a délnyugati országhatár, a Dráva-vonal védelmét szervezte. 1848 szeptemberétől 1849 januárjáig ő volt a magyar fősereg (novembertől a feldunai hadtest) kormánybiztosa, majd 1848/1849 fordulóján a főváros kiürítését, valamint a kormány és a parlament Debrecenbe költözését irányította. 1849. január 17-től április végéig Erdély teljhatalmú kormánybiztosa, első számú polgári vezetője volt, azután

5