Csány László reformkori iratai 1817-1848 - Zalai gyűjtemény 66. (Zalaegerszeg, 2009)

I. Csány László levelei, beszédei, írásai 1817-1848

megnyerőnk a haladás elvének, melytől azokat a borsodi levél most eltaszította. A haladásnál különösen szemügyre veendő az időpont - mert a napoknak nem mindegyike alkalmas az átalakulás nemzeti eszkezlésére; okos számítással elég vala [1]832/6-ban megállapítani, vagy csak ki is mondani az egyházi javaknak status javai246 természetét, elhagyván annak alkalmazását azon jobb időre, mikor a nemzet összeolvadása által kivívja magának azon erőt, melynek ellenében a hierarchia247 is engedni leend kénytelen. Mi haszon eredne az egyháznak javaibul a nemzetre, ha most a borsodi levél létesülését egy valami csuda megszülné is? Mint status javakat a kormány súlyegyent haladó hatalmával magához ragadván, még azon kevés jónak forrását is elapasztaná, melybül mégis a papok gazdagsá- gábul az egyes világi családokra néha nem éppen megvető csekélység átszivárog. Még azon pénztelen honban nagy figyelmet érdemlő milliók is, melyeket a főpapság majd kivétel nélkül az országban költ el, a határszélen tőlünk elszállaná- nak, így valamint az elv szent, szent mindenkor, úgy annak mostani alkalmazása szentségtelen lenne.

Az elvet igazolja hazánknak első hódító elődeink általi felosztása, melynél a királynak egy 3-ad rész adatott, azért, hogy abbul a közszükségeket fedezze, és a haza védelmét eszkezelje. A keresztény hit behozatala akkor István király alatt közszükségjnek] és a haza fenntartására egyedüli eszkeznek tekintetvén, mi természetesebb annál, hogy az anyaszentegyház szolgáinak, mint a haza megalapítására szolgáló első és leghatalmasabb segédekre a közszükségre és haza védelmére kihasított javakbul annyi, mennyit a cél megkívánt, felosztott, s felosztottak utána következett királyok is; de akkor nemcsak az oltárnak, karnak és a fénynek kelle szolgálni, de köteles volt az egyház a világiakkal együtt a haza védelmére bandériumokat248 is tartani. Köteles volt a várok építését a világiakhoz hasonlólag jobbágyaik által, éspedig mint az 1559:22.249 bizonyítja, vármegye által meghatározandó díj mellett terhét viselni. Köteles volt az elsőbb időkben a nép oktatására s nevelésére megkívántató eszkezeket megszerezni, sőt Engel s Fessler250 s több történetírók szerint még zárdákban mesterembereket is tartani a honi mesterségeknek előmozdítására. Ezek a szükségek már most elmúltak, a keresztyén hit üdvös hatásával boldogítja a magyar hon lakosit, s a hit már a szükségek nem azon osztályához tartozik, melyhez tartoza egy ezredév előtt. Azért az egyházi javak vagy azoknak felesleges része most azon szükségekre fordítandó, melyet a haza állásának jelenje megkíván; mint például a népnevelés és számos egyesüle246 Állami tulajdon.

247 Katolikus papság.

248 Földesúri magánhadseregeket.

249 Az 1559. évi 22. törvénycikk arról rendelkezett, hogy Gömör vármegye nemessége ahhoz a várhoz küldje a jobbágyait munkára, melyhez közelebb van, s ahonnan a védelmet várja.

^Johann Engel (1770-1814), magyarországi német történetíró, és Ignaz Aurel Fessler (1756-1839), ugyancsak magyarországi származású német regényíró és történész.

49