Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)
Források - III. "...az czigány gyermeknek egy esztendőbeli tartásáért"... A zalai cigány gyermekek Mária Terézia és II. József korában
III.5. Kimutatás a Hont vármegyéből áttelepített gyermekekről és a tartásukért az első negyedévre kifizetett tartásdíjról606 1782-ben Hont vármegyében elfogtak egy 173 főt számláló cigánykaravánt, rablásokkal és lopásokkal vádolva őket. Az eljárás idején híre terjedt, hogy Báth, Kemence és Csáb településerői néhány férfinak nyoma veszett. Az eltűnteket a karaván tagjain kezdték keresni. A vallatások során előbb bevalották, hogy megölték az eltűnteket, majd - miután nem találták meg az eljárás során a holttesteket - felmerült az emberevés vádja is. Vallomásaik alapján halálra ítélték őket. Az eseményről a „Magyar Hírmondó" is beszámolt. Eszerint a Báti járásban Báth város határában 1782. Kisasszony havában, 22-én 13 főt, két nappal később a Selmeczi járáshoz tartozó Kemencén 15 főt (7 asszonyt és 8 férfit), 26-án pedig a Bozóki járásban Csábon 13 főt, azaz Hont vármegyében 41 felnőtt cigány embert kivégeztek rablás, gyilkosság és emberevés bűntette miatt. Ezen túl még ötvennél is többen vallottak be tortúra (kínvallatás) alatt gyilkosságot és emberevést, s vártak kivégzésükre. II. József - miután a korabeli sajtóból értesült a Hont megyei eseményekről, és mivel nem terjesztették fel hozzá jóváhagyásra a halálos ítéleteket - azonnal felfüggeszttette az ítéletek végrehajtását és felülvizsgálatot rendelt el. A már kivégzettek árván maradt gyermekeiről a kemencei per 1782. augusztus 2-i ítélete így rendelkezik: A czigányoknak jobb magaviseletre való visszatérítése szándékából rendeltetett a többek közt először: hogy azok alkalmasabb gyermekei ipartanlásra helyeztessenek el.607 Ezt az ítéletben kimondott elvet követte 8837/1783. számú rendeletével a Helytartótanács, amikor intézkedett a gyermekek elhelyezéséről. Az ily módon elárvult gyermekeket Bereg, Szerém, Zágráb, Pozsega, Varasd, valamint Zala vármegyékben helyezték el. A rendeletet Zalában a vármegye 1783. március 606 ZML IV. Cigány összeírások 1768-1784. Az irat eredeti helye: ZML Zala vármegye főadószedőjének iratai. Főadószedői számadások IV. 9./p. számadási mellékletek 1783. N° 1028. A vármegyei főadószedő kimutatásában 10 gyermek szerepel. Közülük 7 nevelője pénzügyi elismervényét közöljük, melyben 8 gyermek szerepel. A két további gyermek: Puthi Imre 2 Vi éves leánya Rozália, aki Zalabérben Furján Jánosnál nevelkedik, illetve a légrádi Jakopovics Jánosnál nevelkedő 21/5 éves Mária, Sigárd István leánya. 607 A kemencei per szövegeiből (köztük az ítélet is), a korabeli sajtóból az „A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985" című kötetben olvashatók források. MEZEY B. 120-134. p. Ebből idézve foglaltuk itt össze az eseményeket. Mezey Barna az eseményt ismertető legfrisebb tanulmányában (Rubikon 2008/6.) felvetette a per etni- kus jellegének kialakulását, mely szerint a cigányokhoz, mint etnikumhoz (az etnikum jellemző kulturális vonásaihoz) kapcsolása a bűntettének a per folyamán alakult ki, és csak jóval a pert követően vált hangsúlyossá. 309
