Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

4. A gyerekeket el kell venni a szüleiktől és ki kell adni a parasztokhoz, akik a vármegyétől napi három krajcárt28 kapnak egy-egy gyerekért, amíg azok nem képesek dolgozni....- 1774. január 3.: a Helytartótanács kiegészíti, pontosítja az előbbi rendelkezést azzal, hogy csak a két évesnél idősebb és 12 évesnél fiatalabb cigány- gyerekeket lehet elvenni és a parasztokhoz kiadni, a 12 év fölöttieket szolgálatra vagy mesterségre kell kényszeríteni; a telekföldet bíró jobbágyok tarthatnak csak lovat, de nem kereskedés, hanem munkavégzés céljából; végül a szolgabírák legalább negyedévenként kötelesek ellenőrizni a járásuk területén lakó cigányokat."

Minden bizonnyal voltak e rendelkezéseknek közrendészeti motivációi: meg kívánták akadályozni a jelentősen gyarapodó cigány lakosság egy része által elkövetett jogsértéseket, korlátozni akarták - más mozgó népcsoportokhoz (pl. görögök, zsidók) hasonlóan - a vándorlás terét és szabadságát. Ezek a mai szemmel nagyon kemény rendelkezések nem indokolhatók csak ezzel a motivációval, hiszen Mária Terézia uralkodása előtt - még abban az időszakban sem, amikor III. Károly 1712-es rendeletében megengedi, hogy a 16 éven felüli gyerekeket, ha főbenjáró bűnt követnek el, már ki lehet végezni -, nem merült fel a teljes cigány gyermeknépesség elvétele szüleitől.

Az okokat keresve szintén Tóth Péter mondatait idézzük: „Bátran kimondhatjuk: a rendelkezések nem öncélúan voltak kegyetlenek, a felvilágosodás korszaka valóban hitt abban, hogy az ember nevelhető és nevelni is kell. A cigányokra - Európa „vadembereire" - pedig az állam vezetőinek meggyőződése szerint nagyon is ráfért a nevelés."29

A III. fejezetben a családoktól elvett, nem cigány parasztokhoz és iparosokhoz elhelyezett gyermekekkel kapcsolatos forrásokat közlünk. E források legnagyobb értéke a bőséges személynévanyagon túl a cigány és nem cigány (magyar, vagy más ajkú család) családok, mint nevelt gyermekek és nevelőszülők kapcsolatának dokumentálása. Ebben a fejezet közöljünk az országosan is ismert Hont megyei cigányper kivégzettjeinek árváival kapcsolatos zalai iratokat is. A perről és a kapcsolódó iratokról a forrás kommentárjában bővebben olvasható. Itt csak azt a lényeges új ismeretet említjük, hogy az emberevéssel meggyanúsított, és II. József utasítása ellenére is kivégzett cigányok gyermekeit többnyire Beregbe és a déli, Zala megyén kívül ma más országhoz tartozó Szerém, Zágráb, Pozsega és Varasd vármegyékben, tehát - Bereget leszámítva 28 Zala megyében 1773 és 1786 között egységesen 5 dénárt számoltak naponta és személyenként, ami 1625 után megfelelt a 3 krajcárnak, illetve az 1 garasnak.

29 tóth p. 2006.53. p.

23