Kardos Ferenc: „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez - Zalai gyűjtemény 65. (Zalaegerszeg, 2008)

Bevető: Források és adatok cigány közösségekről a 18. századi Zalából

Két nappal később Lebel Sámuel jelentette be, hogy a cigányok tőle a kanizsai vásár idején elloptak egy darab „krantäsch-t", vagy „kranascht"22, melyet Mul- nár János volt bíró és Takács Ferenc olcsón felvásárolt, mire a magisztrátus őket 50 Ft bírságra ítélte.23

1717-ben, a július 25-i kisgyűlésen (Particularis Congregatio-n) 4 forintos büntetést helyeznek kilátásba a német cigányok elleni felkelés elmulasztása miatt24 A „német cigányok" a német nyelvterületről a 16-17. században visszaáramlott (vélhetően már a német nyelv bizonyos kifejezéseit beszélő) cigány közösségek voltak, kereskedéssel foglalkoztak elsősorban. Zalában ekkor már élhettek nem német cigányok is. A cigány közösségeknek bevándorlási területről való elnevezésének nem ez az egyetlen példája: az összeírásokban is szereplő, ortodox hitű, valószínűleg román nyelvterületről érkezett „vlachi" cigányok, az „oláh" cigányok jelenléte. A 18. században összeírt családok estében a „Horváth" vezeték a leggyakoribb, ami utalhat Florvátország felőli betelepedésre.25 A cigányok elleni felkelés meghirdetésének, majd elmulasztásának okát nem tudjuk, de okkal vélhetjük, hogy nem volt akkora konfliktus az itt élő magyarok és - ha volt - csekély lélekszánú cigányság közt, mely súlyosabb üggyé dagadt volna.

1752-ből Nagy Pál hoz - peranyag közlései során - zalai illetőségű, vagy Zalát is megjárt cigány személyekre vonatkozó adatokat. A taksonyi és a szigetvári perek ítéletei alapján tudjuk, hogy a nagyobb zalai településeken, Kanizsán, Zalaegerszegen, Szentlászlón vásárok és búcsúk alkalmával raboltak.26 Kötetünkben is találkozunk e perekben szereplő nevekkel (Horváth, Burka, Pipita) és helyekkel, így egy Muraköztől Zalán, Somogyon át Baranyában és Tolnában is minden bizonnyal megforduló csoportról lehet szó mindkét forrásközlésben.27

Zala megye jelentős része tartozott nagybirtokhoz a 18. században, és épp ekkor cserélődnek ki e nagybirtokok birtokosai.28 Kialakulnak, majd megerő22 A kratimsch egy német nyelvű szlovák kiadvány szerint alsószoknyához tartozó zöld színű viseletdarab vagy szövetféleség (KOLLAR J. 1832. 248. p.), a büntetés nagy összegéből ítélve drága holmi, vagy elég sok szövet lehetett.

23 Kanizsa város protokolluma 1690-1755. 78. p.

24 TURBULY É. 1987.108. p.

25 A cigányság 18. századi európai vándorlásairól és az ezzel is kapcsolatos népelnevezési gyakolratról lásd FRASER 1996.

26 NAGY P. 2002.a. 32-38. p. 5.1 szigetvári., 38-40. p. 5.2.tapsonyi per, 1752.

27 E perek és az általunk közöltek összevetését lásd az V. fejezet bevezetőjében.

28 Kanizsa felszabadítása után az alsólendvai, lenti és csobánci birtokokat 1712-ben Esterházy Pál nádor, a belatinci uradalmat Csáky György gróf szerezte meg. A hatalmas muraközi birtoktestet 1720-ban Althan János gróf kapta meg adományként. 1737-40 kö14