’56 Keszthelyen és a keszthelyi járásban. A forradalom és megtorlás dokumentumai, kronológiája és személyi adattára - Zalai gyűjtemény 63. (Zalaegerszeg, 2006)
A forradalom és a megtorlás dokumentumai
denesetre mindkettőjüknek azt írom, hogy könnyekkel nem segédkezhetnek csak cselekedetekkel. Most pedig a gazdaságról is egy kicsit. A Kutrovácékhoz menjenek el és azt a benzinmotrot foglalják le. Persze egyelőre csak szóval. Ugyanis itten folyton csak gazdálkodunk, és úgy határoztam, ha megszabadulok, dán paraszt fogok lenni. Nehogy félre értsék nem Dániában, hanem úgy gazdálkodni, ahogy ŐK! Kis befektetés, kevés terület, s nagy hozam! Majd ha kellek nékik még úgy, mint mg. felügyelő, akkor pedig állásba megyek újra. És mégis csak azt tudom írni, hogy nem leszek az életbe soha boldogabb, mint azt hallani, a T. Bírótól (ítélethirdetéskor)... hogy - Mezőgazdászok! ...Még szükség van rátok!..." Az öcséimet, húgaimat csókolom, A három családot szívemből köszöntőm, Szerető fiúk: Gábor Forrás: VeML VMB B 259/1958. Lovász Gábor és társai pere. 193. Keszthely, 1956. október 22. - november 4.305 Varga Gyula akadémiai hallgató visszaemlékezése a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián történt forradalmi eseményekre 1956. október 22. Az évfolyamgyűlés előkészítése. A Szabad Ifjúság vasárnapi száma (okt. 21.) közölte a szegedi egyetemisták 12 pontját, ami az egész országban nagy lelkesedést váltott ki. Egyrészt azért, mert az egész magyar egyetemi ifjúságot érintette, másrészt azért, mert az követelés volt. 305 Az eseményekről szóló egykorú kéziratot a Svédországban élő Varga Gyula - Borásban klinikavezető főorvos - a forradalom idején a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia II. éves hallgatója, 1956. november 25. és december 9. között, egy svédországi menekülttáborban vetette papírra. Két menekülttársa - szintén akadémiai hallgatók - olvasták az összefoglalót, annak tartalmát helyeselték. A hallgatók: Simán Gyula, aki később az Ultunai Mezőgazdasági Egyetem professzora lett, és Kígyós János, aki azután építészmérnök volt. Varga Gyula a szöveget 35 év után lemásolta, és - a nagyatádi Steiner Józsefné közvetítésével - közlésre rendelkezésünkre bocsátotta, amit ezúton tisztelettel megköszönünk. Mivel az összefoglalót kötetünk kéziratának lezárása után kaptuk meg, így nem tudtuk azt az események kronológiai rendjébe elhelyezni, ezért szerepel utolsó dokumentumként. 265
