Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
huzamosan az országos tendenciával - jelentősen gyengült.158 A kormánypártba beolvadt szárnynak a helyi politikaformálásra hatása nem volt, míg a konkurens Rassay-féle párt elért sikerét inkább egy-egy népszerű személynek és a választók ellenzéki attitűdjének köszönhette, semmint tartós és tudatos pártválasztásnak. A kereszténypárt zalai befolyását a kormány is elismerte, érmék legmeggyőzőbb bizonyítékát a főispáni kinevezések adták. Bosnyák Géza 1918. decemberi lemondása után e tisztség sokáig betöltetlen maradt, míg végül a kormány az addigi alispánt, Kolbenschlag Bélát nevezte ki főispánnak, 1922. március 2-án, aki Eitner Zsigmond kormánybiztos-főispán 1921. júniusi távozása óta amúgy is főispáni hatáskörrel rendelkezett. Kolbenschlag tipikus vármegyei tisztviselő volt, a hivatali ranglétra lépcsőin végighaladva jutott el a legmagasabb pozícióig. Főispáni tisztét azonban nem sokáig tarthatta meg, már 1922 végén felmentette a belügyminiszter, és helyére Tarányi Ferenc földbirtokost nevezte ki, aki a KNEP nemzetgyűlési képviselője volt, s képviselői helyéről lemondva foglalhatta el pozícióját. Az új főispán kinevezésének aktusa látványos kereszténypárti erődemonstrációvá vált, azon ugyanis részt vett a megye egyházi személyeinek színe- java, valamint Vass József miniszter és Czettler Jenő kereszténypárti politikus, képviselő. Tarányi megüresedett zalaszentgróti mandátumának betöltéséről az 1923. január 13-án tartott időközi választás döntött, melyen - mindezek után nem meglepő módon - a kereszténypárt minisztere, Vass József egyhangúan nyerte el a mandátumot. Vass ellen ugyan megkísérelt föllépni Nagy Vince, a Károlyi-kormány volt belügyminisztere, azonban - amint azt emlékirataiban leírja - a választási bizottság egy manipulációval elütötte az indulás jogától.159 160 A választási visz- szaélések e technikáját, melyre a Bethlen által bevezetett új választási törvény adott lehetőséget, a hatóságok a korszakban előszeretettel alkalmazták. E szerint ugyanis minden jelöltet bizonyos számú választójogosult polgárnak kellett ajánlania, de egy választópolgár csak egy személyt ajánlhatott. A kormánypárt emberei ezért aláíratták a jelölési íveket a lehető legtöbb emberrel, a közigazgatási hatóságok - szolgabírók és községi jegyzők - nyomását és a törvényt nem ismerő falusiak tudatlanságát kihasználva. A választási bizottság pedig először mindig a kormánypárti hivatalos jelölt ajánlásait ellenőrizte. A többi jelölt ajánlói így mindig „második" ajánlónak bizonyultak, és törölték őket az ajánlóívekről. így az ellenzéki jelölteknek - jelen esetben Nagy Vincének - ezek után automatikusan meghiúsult az indulása.150 Ezt az eljárást a kormányzat által irányított közigaz158 Romsics 1999.147. p. A paraszti származású képviselők száma 32-ről 16-ra csökkent az új kormánypártban. is’ Nagy 1991.177-180. p. 160 A törvény ugyan adott 24 órát a pótlásra, de ennek egy aprófalvas, járhatatlan utakkal teli régióban lehetetlen volt eleget termi, ugyanis az előírások között limitálva volt az egy településről elfogadható ajánlások száma, ezért azokat több faluból kellett összegyűjteni. 67
