Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1918-1931
Forster is intenzíven ápolta tovább kapcsolatait kormánypárti személyekkel, nemcsak Pesten, de szűkebb pátriájukban is. Ilyen „rugalmas" közéleti magatartásra Farkas soha nem volt alkalmas, ezért vele szemben teljes hatósági „hátszéllel" bíró jelöltet állítottak, míg a másik két esetben olyan önjelölteket engedtek indulni, akik kevéssé ismertek voltak, esetleges bukásuk nem jelentett presztízsveszteséget, és a választási költségeket is jórészt saját zsebből tudták finanszírozni. Valódi ellenzéknek számított ezzel szemben a 48-as kisgazdapárt, amely országos viszonylatban jelentéktelen alakulatnak számított. A párt a paraszti politikai érdekképviselet egyik független alakulata volt, amely egyre reménytelenebb küzdelmet folytatott a túlélésért. A választáson összesen hat jelöltet tudott indítani, kettőt Somogy, egyet Fejér és hármat Zala megyében. A párt bázisául tehát, ha lehet ilyen kifejezést használni egy töredékpárt esetében, Zala megye szolgált. A jelöltek közül Nagy Lajos evangélikus lelkész az előző választáson is indult, sikertelenül. Szintén résztvevője volt az előző választásnak Lakó Imre ügyvéd, aki el is nyerte a mandátumot Lentiben, csakhogy akkor még a Rassay-párt színeiben. A harmadik jelölt, Dómján János kisgazda a pacsai kerületben indult. A KGSZP jelöltjei a kampányban pártjukat konzervatív ellenzékként definiálták, valójában a pártot inkább tekinthetjük a kormány koalíciós partnerének. Mivel az Agrárpárt esetében hasonló eredményre jutottunk, összegzésként elmondhatjuk, hogy a választást, a kormányt támogató erők túlsúlya jellemezte. Ennek oka a bethleni konszolidáció sikerében, a gazdasági stabilizáció eredményességében keresendő. Ellenzékként csupán a 48-as kisgazdapárt néhány képviselője lépett fel, elsősorban a parasztság érdekében megfogalmazott követeléseikkel. A kormányt szélsőjobbról a fajvédők támadták, egyetlen jelöltjük, Somogyi Béla is az ellenzékiek közé sorolható, bár ellenzékiségét némileg más megvilágításba helyezi a főispán belügyminiszternek küldött bizalmas jelentésében található megállapítás, mely szerint esetleg „Somogyi Bélát be lehet vinni az egységes pártba."177 A legtöbb gondot a kormányzatnak Drozdy Győző okozta, aki ellen valóságos össztűz indult meg ezen a választáson. Ez nemcsak a képviselő személyének, hanem az „októbrista" pártoknak is szólt, amelyeket a kormányzati instrukció szerint „a legkeményebb eszközökkel el kell nyomni".178 Akárcsak az előző alkalommal, a képviselő most is két kerületben akart elindulni, a kiskomáromiban és a pacsaiban, bebiztosítandó a mandátumát. A kormánypárti napilap így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Drozdy Győző ellen mindkét kerületben erős küzdelem indul meg, mert a többi politikai pártok meg akarják szabadítani tőle a politikai életet."179 Valójában természetesen a kormánypárt akart a meg nem alkuvó és folyamatosan kellemetlenkedő képviselőtől megszabadulni. Drozdy szervezetének, 177 ZML Főisp. biz. 87/1926. 178 Kende 1999.122. p. 179 Zalamegyei Újság, 1926. november 16. 75
