Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

Az ünnepélyt délelőtt 10 óra után Dombay János a zalaegerszegi csoport elnö­ke nyitotta meg. Megnyitó beszédében taxatíve felsorolta a székházépítés történe­ti adatait. Felkérte az országos szövetség elnökét avatóbeszédének elmondására. Szakasits Árpád orsz. elnök avatóbeszédében a munkásság szolidaritásáról be­szélt. Hivatkozott a zalaegerszegi munkásság teljesítményére. Azt az egész ország munkássága elé, mint mintaképet állította. Beszédébe politikumot nem vegyí­tett. Beszéde oly magas színvonalú volt, hogy annak gondolatmenetét az egysze­rű munkásnép nem is követhette, költői nyelvezetét meg nem érthette. Torday Judit budapesti előadó-művésznő Szakasits Árpád rövid avatóversét szavalta el. Czobor Mátyás polgármester felkérésre szintén beszélt. Beszédében a Szaka­sits által hangoztatott ideálokból kiindulva, azokat nemzeti és hazafias szem­pontból állította a hallgatóság elé, és igyekezett a hazafias gondolkodást előtérbe hozni. Utána Knittelhoffer Ferenc budapesti lakos az „Építőmunkás" című szaklap szerkesztője beszélt. Ha az ember Zalaegerszegre jön, a város előtti kis állomáson most már nem az a felírás van: Zalaegerszeg Intemálótábor, hanem Zalaegerszeg tüdőszanatórium. Ehhez a városhoz a szociáldemokrata pártot rossz emlékek fű­zik. Ez a város volt Magyarország Szibériája. A világháborút az akkori gazdasági helyzet adta és forradalom fejezte be; ezt követte az ellenforradalom (a proletár- diktatúra letörése). Ugyanazok, akik a háború uszítói voltak, vezették a reakciós ellenforradalmat. Ez a város volt az, ahol a reakciós forradalom a legjobban tom­bolt, ahol a reakció szadizmusa bosszút állott az elvtársakon. Ezt a várost az itt történt dolgok világhírre vitték, az orgoványi és siófoki fehér gyilkosok idehor­dozták el a férjeket és gyermekeket. Ennek a városnak a nevére anyák jajongása, gyermekek és hitvesek könnyei fűződnek. Ilyen állapotok között próbálta fölven­ni az összeköttetést a zalaegerszegi munkásokkal. Ez sehogy sem sikerült neki. A cenzúra a szakszervezet levelezését nem engedte át. Az ideküldött levelek vá­lasz nélkül maradtak. A leveleket, ha meg is kapták, válaszolni nem mertek rá, mert a szakszervezethez hű, azzal érintkező emberek, soha nem tudták, mikor kaptak behívót ebbe a táborba. Egy ízben a szakszervezet őt kemény határozattal utasította, hogy Zalaegerszeggel, ezzel a teljesen elszigetelt várossal bármi úton- módon vegye fel az összeköttetést. Szorult helyzetben volt, s ebben a végszük­ségben jött egy ötlete. Családfájába, mint sógorokat beiktatta Barát János, Varga Gábor és Göncz Károly régi szociáldemokrata munkásokat. Ezekkel kezdett leve­lezni, mint sógorokkal. Leveleiben burkoltan érdeklődött a zalaegerszegi viszo­nyokról. Mikor e levelezés megerősödött, érdeklődni kezdett a többi „rokon és gyermek" sorsáról. A gyermekek, értve ez alatt a fiatal munkásokat, közül Dom­bay Jánost, a jelenlegi csoportelnököt kapcsolták be ebbe a rokoni levelezésbe. Később a fiatalok közül még többet maguk közé vettek. Mikor látta,, hogy ezek­414

Next

/
Thumbnails
Contents