Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

Az ünnepélyt délelőtt 10 óra után Dombay János a zalaegerszegi csoport elnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében taxatíve felsorolta a székházépítés történeti adatait. Felkérte az országos szövetség elnökét avatóbeszédének elmondására.

Szakasits Árpád orsz. elnök avatóbeszédében a munkásság szolidaritásáról beszélt. Hivatkozott a zalaegerszegi munkásság teljesítményére. Azt az egész ország munkássága elé, mint mintaképet állította. Beszédébe politikumot nem vegyített. Beszéde oly magas színvonalú volt, hogy annak gondolatmenetét az egyszerű munkásnép nem is követhette, költői nyelvezetét meg nem érthette.

Torday Judit budapesti előadó-művésznő Szakasits Árpád rövid avatóversét szavalta el.

Czobor Mátyás polgármester felkérésre szintén beszélt. Beszédében a Szakasits által hangoztatott ideálokból kiindulva, azokat nemzeti és hazafias szempontból állította a hallgatóság elé, és igyekezett a hazafias gondolkodást előtérbe hozni.

Utána Knittelhoffer Ferenc budapesti lakos az „Építőmunkás" című szaklap szerkesztője beszélt. Ha az ember Zalaegerszegre jön, a város előtti kis állomáson most már nem az a felírás van: Zalaegerszeg Intemálótábor, hanem Zalaegerszeg tüdőszanatórium. Ehhez a városhoz a szociáldemokrata pártot rossz emlékek fűzik. Ez a város volt Magyarország Szibériája. A világháborút az akkori gazdasági helyzet adta és forradalom fejezte be; ezt követte az ellenforradalom (a proletár- diktatúra letörése). Ugyanazok, akik a háború uszítói voltak, vezették a reakciós ellenforradalmat. Ez a város volt az, ahol a reakciós forradalom a legjobban tombolt, ahol a reakció szadizmusa bosszút állott az elvtársakon. Ezt a várost az itt történt dolgok világhírre vitték, az orgoványi és siófoki fehér gyilkosok idehordozták el a férjeket és gyermekeket. Ennek a városnak a nevére anyák jajongása, gyermekek és hitvesek könnyei fűződnek. Ilyen állapotok között próbálta fölvenni az összeköttetést a zalaegerszegi munkásokkal. Ez sehogy sem sikerült neki. A cenzúra a szakszervezet levelezését nem engedte át. Az ideküldött levelek válasz nélkül maradtak. A leveleket, ha meg is kapták, válaszolni nem mertek rá, mert a szakszervezethez hű, azzal érintkező emberek, soha nem tudták, mikor kaptak behívót ebbe a táborba. Egy ízben a szakszervezet őt kemény határozattal utasította, hogy Zalaegerszeggel, ezzel a teljesen elszigetelt várossal bármi úton- módon vegye fel az összeköttetést. Szorult helyzetben volt, s ebben a végszükségben jött egy ötlete. Családfájába, mint sógorokat beiktatta Barát János, Varga Gábor és Göncz Károly régi szociáldemokrata munkásokat. Ezekkel kezdett levelezni, mint sógorokkal. Leveleiben burkoltan érdeklődött a zalaegerszegi viszonyokról. Mikor e levelezés megerősödött, érdeklődni kezdett a többi „rokon és gyermek" sorsáról. A gyermekek, értve ez alatt a fiatal munkásokat, közül Dombay Jánost, a jelenlegi csoportelnököt kapcsolták be ebbe a rokoni levelezésbe. Később a fiatalok közül még többet maguk közé vettek. Mikor látta,, hogy ezek414