Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
MÁSOLAT M. kir. állami rendőrség nagykanizsai kapitánysága, ad. 8752/1930. köz. Jelentés. Nagykanizsa 1930. október hó 20-án. Tisztelettel jelentem, hogy a nagykanizsai községi párt nyilvános pártgyűlését folyó hó 19-én du. 3 óra 14 perces kezdettel megtartotta. A gyűlés az engedélyezett tárgysorozat szerint folyt le annyi változtatással, hogy a véghatározatban felsorolt 9 szónok helyett csupán 4 tartott beszédet. Rendőri közbenlépésre egy alkalommal volt szükség. A jelen voltak száma kb. 250 ember, akiknek 1/3 a kiska- nizsai polgárság tette ki, s a hallgatóság közt a helybeli szociáldemokrata párt több tagja és vezető tagja is jelen volt. Az elnöklő újnépi Elek Ernő helyett a gyűlést Ujváry Géza volt nemzetgyűlési képviselő nyitotta meg, s a tőle megszokott pongyola stílussal rámutatott a törvényhatósági bizottsági tagválasztás fontosságára, arra, hogy a megválasztandó tagoknak mily döntő szerepe lesz a munkanélküliség kérdésének tárgyalásánál. Valamikor a polgár volt a gazdag - mondja - s a tisztviselő a szegény, most fordítva van, a tisztviselő a gazdag, a polgár vált szegénnyé. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tisztviselői létszámapasztás elkerülhetetlen, de a takarékosságot nem úgy kell keresztülvinni, hogy a község, megye, stb. a tisztviselői alacsony státuszt szüntetik meg, hanem meg kell szüntetni minden mint szükségtelen állást az államtitkári és a főispáni állásokat. Itt az elnöklő újnépi Elek Ernőhöz felhívást intéztem, miszerint figyelmeztesse a szónokot, hogy az engedélyezett gyűlés tárgya a bizottsági tagválasztás előkészülete és beszélni csak az engedély keretein belül lehet, maradjon a szónok a tárgynál. Minthogy a felhívásomnak az elnök nem tett eleget, az elnökhöz intézett felhívásomat feltétlenül halló szónokot erélyesebb formában közvetlenül figyelmeztettem az engedélyezett tárgynál való megmaradásra. Ezután dr. Kállay Tibor nemz. gyűlési képviselő kezdte meg a beszédét. Beszédjének lényegén meglátszott, hogy az nem a törvényhatósági tagválasztás kifejezett érdekeit kívánja szolgálni, hanem célja az, hogy választóit a helyzetről informálja. Beszédét mesterien fogalmazza úgy, hogy a szónokot a tárgyra való megmaradásra figyelmeztetni sem lehet, mert témáját úgy dolgozza fel, hogy abban állandóan a megválasztandó törvényhatósági bizottsági tagok működésének irányát jelöli meg. Elégedetlen a községi, megyei és állami gazdálkodással. Nem lát az egész vonalon gondoskodást arra, hogy a felvett kölcsönök hasznot hajtó célra fektettessenek be, s így az egész gazdálkodási vonalon az a helyzet áll elő, hogy drága kölcsönt vesznek fel, azt befektetik, de a befektetés még csak annyi jövedelmet sem hoz, hogy a jövedelem a felvett kölcsön kamatait fedezze. Kikel az ellen a felfogás ellen, hogy a tőke kiszipolyozó tényező és felhívja a figyelmet arra, hogy a tőkét nem riasztani, hanem édesgetni kell, hogy az odakerüljön ahová való. Érinti a munkanélküliség kérdését, rámutat e probléma súlyos voltára, s felhívja a figyelmet arra, hogy minden közületnek, a 412
