Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

MÁSOLAT M. kir. állami rendőrség nagykanizsai kapitánysága, ad. 8752/1930. köz. Jelentés. Nagykanizsa 1930. október hó 20-án. Tisztelettel jelentem, hogy a nagykanizsai községi párt nyilvános pártgyűlését fo­lyó hó 19-én du. 3 óra 14 perces kezdettel megtartotta. A gyűlés az engedélyezett tárgysorozat szerint folyt le annyi változtatással, hogy a véghatározatban felso­rolt 9 szónok helyett csupán 4 tartott beszédet. Rendőri közbenlépésre egy alka­lommal volt szükség. A jelen voltak száma kb. 250 ember, akiknek 1/3 a kiska- nizsai polgárság tette ki, s a hallgatóság közt a helybeli szociáldemokrata párt több tagja és vezető tagja is jelen volt. Az elnöklő újnépi Elek Ernő helyett a gyű­lést Ujváry Géza volt nemzetgyűlési képviselő nyitotta meg, s a tőle megszokott pongyola stílussal rámutatott a törvényhatósági bizottsági tagválasztás fontossá­gára, arra, hogy a megválasztandó tagoknak mily döntő szerepe lesz a munkanél­küliség kérdésének tárgyalásánál. Valamikor a polgár volt a gazdag - mondja - s a tisztviselő a szegény, most fordítva van, a tisztviselő a gazdag, a polgár vált szegénnyé. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tisztviselői létszámapasztás elkerül­hetetlen, de a takarékosságot nem úgy kell keresztülvinni, hogy a község, megye, stb. a tisztviselői alacsony státuszt szüntetik meg, hanem meg kell szüntetni min­den mint szükségtelen állást az államtitkári és a főispáni állásokat. Itt az elnöklő újnépi Elek Ernőhöz felhívást intéztem, miszerint figyelmeztesse a szónokot, hogy az engedélyezett gyűlés tárgya a bizottsági tagválasztás előkészülete és beszélni csak az engedély keretein belül lehet, maradjon a szónok a tárgynál. Minthogy a felhívásomnak az elnök nem tett eleget, az elnökhöz intézett felhívásomat feltét­lenül halló szónokot erélyesebb formában közvetlenül figyelmeztettem az engedé­lyezett tárgynál való megmaradásra. Ezután dr. Kállay Tibor nemz. gyűlési kép­viselő kezdte meg a beszédét. Beszédjének lényegén meglátszott, hogy az nem a törvényhatósági tagválasztás kifejezett érdekeit kívánja szolgálni, hanem célja az, hogy választóit a helyzetről informálja. Beszédét mesterien fogalmazza úgy, hogy a szónokot a tárgyra való megmaradásra figyelmeztetni sem lehet, mert témáját úgy dolgozza fel, hogy abban állandóan a megválasztandó törvényhatósági bi­zottsági tagok működésének irányát jelöli meg. Elégedetlen a községi, megyei és állami gazdálkodással. Nem lát az egész vonalon gondoskodást arra, hogy a fel­vett kölcsönök hasznot hajtó célra fektettessenek be, s így az egész gazdálkodási vonalon az a helyzet áll elő, hogy drága kölcsönt vesznek fel, azt befektetik, de a befektetés még csak annyi jövedelmet sem hoz, hogy a jövedelem a felvett köl­csön kamatait fedezze. Kikel az ellen a felfogás ellen, hogy a tőke kiszipolyozó tényező és felhívja a figyelmet arra, hogy a tőkét nem riasztani, hanem édesgetni kell, hogy az odakerüljön ahová való. Érinti a munkanélküliség kérdését, rámutat e probléma súlyos voltára, s felhívja a figyelmet arra, hogy minden közületnek, a 412

Next

/
Thumbnails
Contents