Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
és megkezdődött az ünnepi bankett. Itt az első felköszöntőt Malatinszky Ferenc felsőházi tag mondta a miniszterelnökre, gazdagon ecsetelve annak honmentő érdemeit és fáradhatatlan munkásságát. Mikor Bethlen István gróf miniszterelnök felállt, hogy válaszoljon a pohárköszöntőre, frenetikus erővel tört ki a taps és éljenzés, úgy, hogy hosszú percekig állt a miniszterelnök az ünneplés extázisá- ban, míg szóhoz tudott jutni. Olyan jelenet volt ez, amit sokáig nem feledhet el, aki látta azt. Minden századnak vannak uralkodó eszméi, - mondotta a miniszterelnök - így a XVI. századnak a reformáció, a XVII-nek az ellenreformáció, a XVIII-nak a liberalizmus, nemzeti önrendelkezés, egyesülés. Vajon mi lesz a XX. századé? Úgy látom, hogy a múlt századok uralkodó eszméi, ha nem is szűntek meg befolyásukat érvényesíteni, de kezdenek a múltévá lenni. A jelen század a forradalmakkal lépett a maga ösvényére. Csakhogy ez a forradalom nem a 48-as idők idealizmussal, nemzeti érzéssel, a lelkek felszabadulásával tele forradalma. A XX. század forradalma szociális forradalom, amely nem csak nálunk, hanem a demokratikus győző államokban is felütötte fejét. Gondolkodóba ejti az embert a századnak ez a jelensége. Hiszen úgy tanultuk, hogy a szabadság a legjobbakat, legbecsületesebbeket juttatja hatalomra. Azt tanultuk, hogy a demokratizmus a nép részvétele az államügyek vezetésében, biztosítéka a csendes evolúciónak, ami révén magasabb pozícióba jut a nemzet és nincs szüksége erőszakra. A háború után mégis nem ezt láttuk. A munkás rétegek hatalomhoz akarnak jutni és az osztályharcot jelölik meg eszközül. Végcéljuk: a magántulajdont eltörölni, a polgári társadalmat proletarizálni és a proletárokat hatalomra juttatni. A szociáldemokrácia és a kommunizmus közt végcél tekintetében nincs különbség. (Hosszantartó taps.) Mondjuk meg egész nyíltan: a polgári társadalom tudja, hogy ez így van és a különbség csak a módszerben van. A kommunizmus nyíltan, erőszakosan tör a célra, a szociáldemokrácia a fokozatos, lassú bomlasz- tással véli elérni azt. A polgári társadalom hogyan viselkedik ezzel szemben? Anglia ma is bízik a demokratikus, liberális jelszavakban és vallja, hogy ezek elegendők a szociális forradalom leküzdésére. Másrészt vannak államok, melyek a parlamentarizmus csődjét, a polgári társadalom erősebb fegyvereit találják célravezetőnek. Ez a jelen század nagy problémája, amit fiaink, unokáink kell, hogy megoldjanak. A mi bajunk az, hogy a nyakunkra nőtt, amikor nagy nemzeti kérdéseinket kell elintéznünk. Feladatunk tehát az, hogy először is éber figyelemmel kísérjük, ami e tekintetben külföldön történik. Legyünk óvatosak, jobb és balfelé egyaránt. Ehhez szükséges, hogy kellő szociális érzékkel megóvjuk a társadalom összhangját és gondoskodjunk, hogy a szegényebb néposztályok kielégítést nyerjenek. Azért mondom el mindezt itt, mert Zalában a forradalom utórezgései legtovább tartottak, a földbirtokos és birtoktalan osztályok közti ellentét sokáig a demagógia 376
