Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

lett is álmodni sem lehet, sőt saját szolgáit (kisbíró, éjjeli őr stb.), tisztviselőit sem képes fizetni. Ehhez járul azon körülmény, hogy a szanálással kapcsolatosan oly terhek is átháríttattak a községekre, melyeket eredetileg az állam fedezett, így pl. az adójegyzői állások szervezésénél előre biztosítva voltak a községek arról, hogy azok javadalmát egészben, később pedig fele részben az állam viseli, ezzel szemben az adóügyi jegyző összes javadalma (fizetés, lakbér, előleg stb.) a községekre háríttatott át, melyre megfelelő fedezettel és jövedelemmel nem rendelkeznek. Ugyanez a helyzet a körorvosok, körállatorvosok javadalma, valamint a betegápolási és gyermekmenhelyi költségek áthárítása tekintetében. Tekintettel arra, hogy a falusi lakosság minden újabb teherrel szemben - azoknak összegére való tekintet nélkül - ellenszenvvel viseltetik, benne a fokozatosan áthárított terhek, melyek miatt nemcsak fejlődése van megbénítva, hanem még az okvetlenül fedezendő régi terheit sem képes fizetni, oly fokú elégedetlenséget szülnek és tartanak állandóan ébren, hogy az bármily irányú változás, vagy alkalom esetén az egyébként is reájuk leselkedő agitátorok karjaiba kergeti. Járásom lakosságában ugyan nem észlelhető hajlam akár szociáldemokrata, akár más politikai párt iránt, azonban a fent vázolt elégedetlenség, melyet a teljesítőképesség legszélső határáig fokozott közteherviselés állandóan a felszínen tart, bármily irányú politikai mozgalomhoz való azonnali csatlakozásra alkalmas.

e. A felsőbb rendeletek végrehajtására hivatott községi és körjegyzők közjogi és társadalmi helyzetének előmozdítása, s helyi viszonyoktól való fokozottabb függetlenítése. Miután a falvakban általában véve az a köztudat, hogy a község, illetve annak képviselő rétegei a község által fizetett alkalmazottakkal szabadon rendelkezik, s ennek alapján a községi tisztviselőt is egy sorba a község többi alkalmazottjaival (kisbíró, éjjeli őr, pásztorok stb.), sőt míg ez utóbbiak neki mindig kellemes és hasznos szolgálatot végeznek, addig a községi jegyző legtöbbször a reá nézve kellemetlen felsőbb rendelkezéseket hajtja végre, ezért őt ellenszenves tisztviselőnek tartja, dacára annak, hogy ő fizeti. így pl. egyik községem képviselőtestületi tagja azzal fordult hozzám, hogy az adóügyi jegyzőjüket, miután azt ők fizetik és nem az állam, bocsássuk el. Ennek kiküszöbölése végett célszerűnek vélném, ha a községi és körjegyzők a vármegyénél létesítendő alapból lennének fizetve, s a községek a vármegyei hozzájárulással kapcsolatosan fizetnék be az őket terhelő jegyzői fizetés hozzájárulásokat. Ez esetben függetlenítve lennének a jegyzők a községi bírók utalványozásától.

Kelt Pacsán, 1925. évi augusztus hó 25-én.

Kende Péter főszolgabíró

ZMLIV. 401. b. Zala vármegye főispánjának bizalmas iratai, 96/1926.

341