Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
sorban kell a magyar népnek, hogy ne legyen olyan dolgos kéz, amely ha dolgozni akar, ne találja meg a maga földjét, amelyen megkeresse a kenyerét. Ha azt akarjuk, hogy nemzeti érdektől áthatott gazdasági társadalom fejlődjék, akkor szükséges, hogy megadjuk a megélhetést. Az egyik községben végre van hajtva, nem szabad még megnyugodni, tovább kell menni, amíg el nem érjük, hogy a nagy latifundiumokkal szemben a dolgozó kisemberek is meg tudják találni a földjüket. A magyar nemzetgyűlés megalkotta a földbirtokreformot és én boldog volnék, ha csak ez a törvény volna végrehajtva, nem azért mert tökéletesnek tartom, de megmondom őszintén, amíg az egész politikában nem érvényesül a demokrata szellem és az alkotmány egyik kaszinó kezéből a másikba csúszik át, nincs remény ennek a törvénynek a végrehajtására. A törvény végrehajtását a magyar népnek kell kezébe venni, amely a maga sorsát intézné, mint a földbirtokreformban le van fektetve. Becsületes, tisztességes adópolitika kell továbbra, nem azt mondom, hogy nem kell adót fizetni, aki azt mondja, azt be kellene csukni, de azt mondom, hogy az adófizetés igazságos legyen. A fogyasztási és forgalmi adót csökkenteni kell, mert ezek a világ legigazságtalanabb és legantiszociálisabb adói. Hozzanak be egy becsületes progresszív adót, mely a vagyonokat fokozatos mértékben terheli. Ne legyen ebben az országban senki, aki kenyerét magának és családjának ne tudja megkeresni. Azt mondják kátyúba rekedt a nemzet szekere és mindnyájunknak kell azt kihúzni. Igaz és akkor, mikor kátyúba akadt, kérdem ki volt a szekér kocsisa, és ki vitte bele a kátyúba, és ha azok vitték, akik felelősek ezért, hát adják át a helyüket azoknak, akik kihúzzák. Ha a szekér kátyúba jut és megreked, de én a magam részéről nem akarok elmenni, ez igen kellemes választási kortesfogás és alapjában véve mégsem az, amint az államférfiúi kötelesség szokott mondani, [sic!] Demokratikus népuralmat akarunk megteremteni. Egy olyan uralmat, amelynek már 1920 januárjában, ha félre nem lökték volna, el kellett volna jönni az egyenlő titkos választás alapján. Mi azt akarjuk, hogy a magyar nép a terheket és a jogokat egyformán viselje és élvezze. Elsősorban érdekünk tehát, hogy minden dolgozó polgártárs és munkástestvérünk egymás mellett álljon és szűnjön meg végre az a jogi játék, hogy egyszer a földműves népet játsszák ki az iparos munkás ellen, másszor meg fordítva. Az az érdekünk, hogy kéz a kézben, vállak a vállhoz, dolgozzunk. Én azt látom, hogy a mai kormányzat ebben az irányban nem tud semmit sem tenni, mert politikai múltja megköti. Ezért küzdők a mai kormányzat ellen és hiszem, hogy végre megvalósul a demokrata Magyarország. Gazdasági életre van szükség, de hogy ez bekövetkezhessék, fel kell szabadulni a határoknak, hogy bejöhessenek ide az ipari termékek, ennek pedig előfeltétele, hogy mi éppen olyan demokratikus kormányzati rendszerre térjünk át, mint a körülöttünk lévő államok. Ehhez azonban az szükséges, ne csörtessük a kardunkat, hanem igyekezzünk békés kapcsolatokat teremteni a tőlünk 303
