Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

mi nem fogunk Horvátországba fegyveres erővel behatolni, sem pedig ők Magyarország területébe, hanem csakis kölcsönösen fogunk őröket állítani a Dráva két partjára a szökött katonák megfékezése végett. Egy szál magyar katona sem volt ekkor a Muraközben, a Stridóváron felejtett néhány rendet fenntartó katonán kívül. Könnyen ment tehát a Muraköz elfoglalása, amellyel egyúttal átlépték a szerb hadsereggel egyesült horvát ezredek a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, a Drávát és megszegték azt a fentebb ismertetett kölcsönös megállapodást, mely a magyar kiküldöttek részvételével Varasdon vétetett jegyzőkönyvbe.

A szerb és horvát hadak, amelyek a Muraközbe bevonultak, kezükbe vették a közigazgatást, az összes hivatalokat, bíróságokat, iskolákat felszereléseikkel együtt eltulajdonították, a hivatalnokokat, bírákat, tanítókat elbocsátották és kiutasították, s azok helyére saját embereiket helyezték be. A Muraközből Magyarország meg nem szállott részeibe vezető összes útvonalakat elzárták, a Mura mentén őrséget állították, a hidakat, kompokat megszállották a Magyarország Murán inneni területével a gyalog-, kocsi- és vasúti közlekedést, posta vagy távíró útján a Magyarországgal való érintkezés minden lehetőségét megszüntették és fegyveres kézzel megakadályozták. Ezzel a nép gazdasági helyzetét romlásba döntötték, az erőszakoskodás ellen felszólaló népet pedig bezárták és megbotozták. Szóval a béketárgyalás végeredménye előtt ott olyan intézkedéseket tettek, amelyek még a hadijog szempontjából sem voltak indokoltak és megengedhetők. Magyarország akkori és későbbi kormányai mit sem tehettek ennek az önkényesen megszállott területnek a megvédése érdekében, mert a fegyverszünet pontozatai megkötötték a kezét.

Most, midőn a békeszerződés 29. cikke alapján kérelmünkkel a határkijelölő bizottság elé járulunk, a következőkben összegezzük és adjuk elő indokainkat annak kimutatására, hogy:

1. Sem Szerbiának, sem pedig Horvátországnak sem történeti, sem egyéb joga nincs a Muraközhöz, mert ez a terület Magyarország megalakítása óta Magyarországhoz tartozik.

2. Muraköz mintegy százezret számláló lakosságának közel egynegyed része magyar, és háromnegyed része szláv, de nem horvát, sem nem szerb, sőt e népek egyikéből sem származik, csak rokon vele. Nyelve annyira különbözik a horváttól és szerbtől, hogy ezek beszédjét sem érti meg, míg a népnek majdnem fele magyarul is ért és beszél.

3. Muraköz népe feltétlenül Magyarországhoz vonzódik, s a legválságosabb időkben is kitartott magyar anyaországa és a magyar nemzet mellett, mely minden időben megosztotta vele szabadságát, szabadon engedte használni nyelvét, sőt annak művelését elősegítette. Ez a szeparált nyelvű és helyzetű

243