Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

ni, aki az állampolgári kötelességeit és embertársaival szembeni kötelességeit tisztességesen megtartja...(Gaál Gaszton: Ez a helyes!) ... mert az ilyen embert máról-holnapra másodrendű állampolgárrá ledegradálni nem tudnám. (Helyeslés a jobboldalon.)

T. Nemzetgyűlés! Azt mondják, hogy kizárólag a zsidó szellem tett tönkre bennünket, az hozta a nyakunkra a kommunizmust. Én ezzel a felfogással ilyen merev formában nem értek egyet. Harmadik állam voltunk 1867-ben, akik az emancipációt keresztülvittük, előttünk Olaszország, az előtt pedig Anglia. Azonban az a híres magyar erő nem 1867-ben hajlott meg először a zsidóság előtt.

Hiszen, ha a múlt század történelmével, politikai viszonyaival foglalkozunk, olvashatjuk, hogy már a nagy erupció előtt, mely 1848-ban, mint tűzhányó szórta a magyar erőt, az 1838/39-iki országgyűlés igen liberálisan foglalkozott a zsidóság emancipációjával. Azonfelül márl840. március 31-én a főrendeknél báró Eötvös József, 1844. február 10-én a karok és rendeknél Klauzál Gábor indokolta és sürgette a zsidó emancipációnak ügyét.

Ebből látható, hogy a zsidó elhatalmasodásnak elsősorban mi magunk vagyunk az okai. (Úgy van! Úgy van! Patacsy Dénes: A mi gyengeségünk!) Ezt el kell ismerni. És, ha most kezünkbe vettük ezt az eszközt, legyen bennünk annyi bátorság is, hogy állapítsuk meg a helyes diagnózist. De tovább megyek. A kiegyezés utáni időben a magyar politika, eltekintve egy-két nagy, kiváló szellemünknek munkájától és idealizmusától, gerinctelenné, majdnem férfiatlanná, nemtörődömségbe burkolózóvá lett, Bécs felé kacsingatott, címekért, rendjelekért, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) ott függött Bécsen, - mint, ahogy a t. honvédelemügyi miniszter úr mondta - a bécsi telefonon. Onnan kapták is a rendjeleket, kitüntetéseket. Hiszen ez volt a Habsburgoknak kezdettől fogva egyik fő-fő eszközük, amint nagyon szépen megírta ezt Andrássy Gyula t. képviselőtársunk az ő nagy munkájában.

Azután főuraink, akiknek kezében volt az ország hatalma, vagyona, akiknek kezében volt a befolyás, külföldön éltek, ott mulatgattak, az itteni viszonyokkal évtizedeken át nem törődtek, (Taps a jobboldalon.) birtokaikat zsidók kezelték, zsidóknak adták bérbe és ha eladósodtak, a zsidótól kértek kölcsön pénzt. (Taps a jobb- és szélsőbaloldalon. Friedrich István: Ma is így van!) Ezalatt pedig a zsidóság mindenütt elfoglalta a teret, mert azok, akik útjába állhatták volna, nem törődtek a magyar közélet tisztaságával. így a zsidóságot lassankint - valljuk be őszintén - tudása, szorgalma és tolakodása bevitte minden helyre. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Bekerült a Főrendiházba, mert nem tudták nélkülözni a tudását bizonyos kérdésekben, beleült a nagybirtokokba és a nagybankokba, valamint a sajtóba is.

így sántikált a magyar közélet a kiegyezés után a zsidóság karján az enyészet, a megbillenés felé, melynek vége az lett, hogy a legnagyobb stílusú magyar politikai gladiátornak a leöletésével és egy őrültnek az alágyújtásával vörös színben

218