Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

ségnek, illetőleg bíróságnak adandók át. Az ily egyénekkel szemben tehát internálásnak helye nincs."

Egyes bírói körökben pedig az a felfogás alakult ki, hogy azok a kommunista érzelmű egyének, kik a BTK-be ütköző cselekményeik miatt elítéltettek és a büntetés kitöltése után szabadlábra helyeztettek, minthogy jogerősen rájuk kiszabott büntetésük kitöltésével már egyszer megbűnhődtek, internálással újból nem büntethetők.

Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás azon a tévedésen alapszik, mely nem választja el a komunista érzelmű egyénekkel szemben fennálló és az állami, s társadalmi rend biztosításának szükségszerűségében rejlő politikai követelményeket a közönséges bűnösökkel szemben követett általános büntető politikai követelményektől.

Ha ezen felfogás honoráltatnék, úgy azok az egyének, akik a letűnt kommunista rendszer alatt akár a 4039/M. E. 1919. sz. rendeletben megjelölt minőségben, akár egyéb a kommunista rendszerrel összefüggő közönséges bűncselekményt tényleg elkövették, emiatt az illetékes bíróság által elítéltettek és rövidebb-hosz- szabb tartamú szabadságvesztés büntetését kiállották, sokkal előnyösebb helyzetben volnának azokkal szemben, akiket a fentiekben hasonló bűncselekményeknek esetleg teljesen alaptalan gyanúja miatt letartóztattak, de a bíróság később bűncselekmény avagy bizonyítékok hiánya miatt, tehát a B. P. 326. §-ának 1. és 2. pontja alapján felmentett, avagy az államügyészség ellenök az eljárást megszüntette, s így a bíróság vagy államügyészség által szabadlábra helyeztettek, de akiknek internálás céljából való átkísértetését a bíróság vagy államügyészség elrendelte, s így felmentésük után is további zaklatásnak vannak kitéve, holott esetleg nemcsak a bűncselekmény elkövetésében, hanem a BTK-be nem ütköző, de kommunista irányú cselekedetekben is esetleg ártatlanok.

Ezen szempontok mérlegelésénél nem mulaszthatom el rámutatni arra, hogy egy nagy része a kommunista érzelmű egyének által elkövetett bűncselekményeknek - a leggyakoribb és legközönségesebb esetek - a BTK. 323. §. első bekezdésébe ütköző személyes szabadság megsértésének vétségei. A kommunista rendszer alatt annak minden követője nem juthatott vezető állásba és így az ilyen egyén az általa képviselt kis keretekben mozgó hatalmat egyesek elleni alaptalan, éppen ezért legtöbbször csak rövidebb ideig tartó letartóztatást vagy egyéb személyes szabadságkorlátozást maga után vonó feljelentések megtételére, ugyanilyen következményekkel járó önkényeskedésekre és hatalmaskodásokra volt kénytelen csak kihasználni, de emellett, éppen oly meggyőződéses és hűséges híve volt a letűnt rendszernek és ma is épp úgy várja a pusztítás vörös korszakának visszatértét, mint a „legelőkelőbb elvtársai", tehát ezekkel a „legelőkelőbbekkel" egyformán veszedelmes a mai állami és társadalmi rendre.

A BTK. 323. első bekezdése szerint minősülő vétség maximális büntetése 3 (három) hó, akit most már a kommunista rendszer bukásakor elfogtak - pedig a

199