Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
Én úgy tudom és érzem, hogy amiként az említettek, úgy én is hazámat és gazdatársaimat becsülettel szolgáltam, ennek elbírálása gazdatársaim és főként a T. Bizottság elfogulatlan ítéletére tartozik. Szorosan vett ügyosztályi ténykedésemen kívül őrködtem, nehogy gazdatársaim bármily sérelmet szenvedjenek és csak oly irányban működtem közre, hogy egyes káros rendeletek végrehajtása mellőztessék, ami majdnem minden egyes esetben sikerült is. A termelést lehetőleg biztosítottuk, és ha a volt és jelenlegi tulajdonosoknak sok esetben hasznot nem is szerezhettem, ha minden jogos igényt nem is elégíthettem ki, tanácsaimmal gazdatársaimat támogattam és kárt, tudva róla, senkinek sem nem okoztam, ha azokat károsoknak, helyteleneknek tartottam, nem hajtottam végre, dacára a sürgetéseknek, a fegyelmikkel, elmozdításokkal, kilakoltatásokkal való fenyegetéseknek! Nem kis mértékben hozzájárultam Nagykanizsa városának és járásainknak közélelmezési zavaroktól való megóvásához azáltal, hogy gabonafeleslegeinket ideszállítattuk és gondoskodtam a hús- és tejszükséglet részbeni fedezéséről is. Mindezt és mindent elnyelő „moloch" Budapest rovására! De tán egy Termelőszövetkezeti Központ egy vármegye sem dicsekedhetik azzal, hogy juhállománya az elrendelt rekvirálás folytán ne csappant volna meg. Az Alsó-Zalai (Nagykanizsai) Termelőszövetkezeti Központ területéről nem szállíttatott el egy db. birka sem, noha a szomszédos Somogy Vármegye gazdái több mint 80000 birkájukat siratják, amelyekből az éhező Budapestieknek vajmi kevés volt a haszna! Anyagi előnyöket nemcsak nem kerestem, hanem működésemért egy fillér díjazást sem fogadtam el. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznem, hogy a Központ július hó 1-én kényszerített bizonyos összeg felvételére. Én azonban rögtön ürügyet kerestem és találtam is ezen, presszióval rám erőszakolt összegnek - amint csak lehetségessé vált - a pénztárba való visszafizetésére, ami a kényszerített felvétel után néhány napra sikerült is és megtörtént. Azt is bátorkodom feljegyezni, hogy az egyetlen termelőszövetkezet tulajdonosai éppen én és Géza öcsém voltunk, akik sertésünk, szeszünk és borunk elrek- virálása folytán tetemesebb anyagi kárt szenvedtünk! Minden törekvésem oda irányult, hogy gazdaságomba, ahol a cselédség két embert - ti. Géza öcsémet és engem - nem engedett fizetni és nem akart ebből kifolyólag megtörni, mielőbb visszakerülhessek. Ezért is az Újnépi állattenyésztési felügyelő állásra való kineveztetésemet propagáltam, ami július hó 11-én meg is történt. Ezen minőségemben is azonban gazdatársaim érdekeit továbbra is figyelemmel kísértem, tanácsaimmal szolgáltam, de ellenőriztem is a Termelőközpont működését! Nem szoktam tetteimmel, amelyeket mindig a lelkiismeretem sugallt, kérkedni! De jelen igazoló iratomban mégis szükségesnek tartom felemlíteni, hogy még 181
