Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.

milliói benneteket, családotokat, gyerekeiteket, egész fajotokat átkozza? Tudjátok-e, hogy feje tetejére állítottatok mindent, ami szép, jó, kellemes volt, hogy tönkretettétek a lelkeket és erőnek erejével vörösségetek kulimázába akartátok fojtani azt, aki becsületes volt? És erre válaszoljatok: kitöréstek őrült iramában mért rohantatok el azok mellett, akik tényleg burzsoák, vagyonosok, zsarnokok, lélekkufárok voltak? Miért szívtatok minket, keresztényeket magatokhoz, mint a mágnes és miért nem azokat?

Emberek, ti már négyszáz éve okvetetlenkedtek a világon. Mióta a zsidó Marx és elődjei, meg utódjai elhintették közietek a maszlagot, nem hagytatok békét a békének. Forrott bennetek a meg nem értett őrült eszmék tömege, a ti ábrándotok mindig az volt, hogy a csőcselék, a jassz, a piszok beülhessen azok helyébe, akik parkettás szobában laktak. Akiknek palotájuk volt. Akiknek a zsebében csörgött az arany. De elfelejtettétek, hogy ezek az emberek, vagy azok ősei azért a pénzért, parkettáért éppúgy megdolgoztak, mint ti ezért a pár garasért. A ti érátok túlszökött az emberiességen, akár a babiloni torony és ezzel együtt roppant össze semmivé. Nem úgy csináltad magyar munkás, ahogy akartad. Tudom én, hogy eszed ágában sem volt proletárdiktatúrát csinálni, hisz azt se tudtad, hogy micsoda az. Nem tudtál semmi mást, mint amit Marx, Engels, aztán Kun - Kohn, Böhm, Pogány, Landler, Kunfi, Garami, Weltner, Buchinger és ezek dicső frakktartói, az itteni börtön virágai neked bemeséltek, összeígértek. Tudtad, hogy szocialista vagy, de nem tudtad, hogy mi az a kommunizmus. Hát én megmondom neked, ez a tan nem egyéb, mint valami holdkóros csavargó eszméje, amit talán lopás közben eszelt ki és amely folyton csak ígért, de nem adott. Emellett lelketeket, mely ott a halott gép mellett fogékonnyá vált, megfeketítette, megrontotta, ellenünk egy táborba terelte és a végén nekünk ugrasztottá. Csináltatok egy szép drámát, olyant, mely az egész világot lázba hozta: de magatok alá ástatok gödröt és lám, bele is pottyantatok. A teljes gőzzel neki eresztett szenvedélyek rettenetes csalódássá pityeredtek, és ma ott álltok, ahol a mádi zsidó, egészen hátul, a szemétdombon. Igen! A szemétdomb szemetje eltemetett téged, szegény magyar munkás. A proletárnak csúfolt betörőbanda rátok feküdt, mint a lidérc: most aztán becsomagolhatjátok a propaganda irataitokat, az intemacionálé zöngeménye- ket, Kun-könyveket és küldhetitek a pokolba valamennyit.

Hát kellett neked ez, tiszta lelkű magyar munkás? Kellett neked az, hogy most az utca szégyene lettél, hogy mindenki újjal mutogasson rád, mint falurosszára, hogy a fegyveres fehérek végig taszigáljanak a városokon, mintha kasszát fúrtál volna? Természetesen nektek beszélek csak, akik tényleg nem loptatok, hanem bedőltetek a kútba esett meséknek. Kellett ez?

Node még nincs vége mindennek. Látjátok, mi ajánlkozunk ismét, akiket megkínoztatok, kiknek családi nyugalmába kérges öklötök pörölyként csapott le, kiket elhurcoltatok kesergő felesége, apró gyerekei mellől a vérpadra. Most érezheti156