Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1918. november 2. - 1931. december 22.
Száz-százötven embere volt mindig, tengerészek, akiket mindig megválogatott, nevelt, kipróbált, átselejtezett, s akik ma úgy ragaszkodnak hozzá, mint egy bálványhoz. Egy lépést sem tesznek nélküle. A Fabick-csoport címe: Fabick tengerész-különítmény. Ezek nem autós tengerészek. Két napja élek közöttük ebben a poros városban, ahova a forradalom még csak legszélsőbb hullámait küldte el, fáradt hullámveréssel, az alvó házak, zsíros, nehézszívű túladunai élet barázdái közé, s valami nagy jóérzéssel és csendes csodálattal figyelem őket, embernyi egész embereket. Ezek nem pesti tengerészek, akik között sok becsületes és fanatikus ember akadhat, de ferencvárosi szegény- legény majdnem ugyanannyi, ezek mind katonák, a „katona" - fogalom valami új értelmében. Szabad katonák: egy belső forradalmi reglamára dolgoznak, nem ismernek más törvényt. * Székesfehérvár: hadtest, por, alacsony házak, néhány szépfaragású régi kapu, minden kávéházban cigány, különben valami hallatlan szenny és fásult lustaság az egész városon. Az élet lassan ver itt a nagy melegben. Néha autók rohannak a városon keresztül, éjjel szirénák bőgnek, aztán hosszú órákon megint csend. A templom, a kolostor, a püspöki kastély feltorlaszoltan állnak az apró házak között. A közismert vidéki „Fekete Sas" egészen piszkos szálloda, öreg pulitúros bútorok és márványlapos mosdó. Prohászka Ottokár püspöki kastélya a város közepén áll, széles, nagy, zöld és fehércirádás kastély, barokk és renaissance elemekkel, gyönyörű faragott kapuval, szárnyas, fehérrácsos ablakokkal. Az erkélyről vörös zászló leng le. A kapu előtt fegyveres tengerész sétál. Az épület háta mögött, benn a város szívében kőkerítéses, kétholdas hatalmas kert, dús és gyönyörű zöld fákkal. Itt lakik Fabick és csoportja. Bemegyünk a hűs, széleslépcsős, fehér lépcsőházba. Ódon, hallatlanul szép boltívei varrnak a püspöki kastélynak, a falakon becses, nagy szentképek, a folyosókon a legfinomabb cseresznyefából faragott karszékek és pamlagok, imazsámolyok, asztalok. Az első emeleten a lépcsőnél ismét szuronyos tengerész áll őrt. Bevezet Fabickhoz. Tágas, nagy szobában ül, borvörös a tapétája a szobának, szép, faragott ágy, asztal, ódon székek, s egy íróasztal: minden más felesleges dolgot kicipeltek a lakásból. Fabick fiatalember, harmincéves, legényember. Kék szeme van és megjelenésében, ahogy udvariasan és tartózkodó elfogultsággal beszél, van valami nagyon szimpatikus és különös. Alkoholt nem iszik, a dohányzást kurtaszárú angol csibukja kielégíti, rendkívül udvarias és szíves: két nagy szobát azonnal átad a palotából, minden bútordarabja a szobának műkincs és felüdülés. * * 130
