Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Csomor Erzsébet: Járványok, elemi csapások Zalaegerszegen a XVIII. század végén és a XIX. század első felében
városunkat s lakosainkat legnagyobb nyomorúságba, éhségbe helyheztették"?7 Ekkor a kárt 164.674 forintra becsülték. Ez alkalommal a házigazdákkal, árendásokkal és zsellérekkel együtt 214 kárvallott családot írtak össze, közülük 14 nemes famíliát, és 12 cigány családot is. A legnagyobb kára Pitterman Jánosnak, Mantuano József kéményseprőnek és Merchli János kékfestőnek volt 10.000, 8000 és 5000 forint becsértékben. Elhamvadt a molnárok kápolnája is tornyával együtt.37 38 A vármegye „curiális és szállás házai, a nagy tömlöcök, a rabok számára épített iíj templom, a porkoláblakás, de leginkább a levelestár" csak a „hathatós erő és szorgalom által" menekültek meg. Szinte az egész lakosság hajléktalanná vált. Akiknek szőlőjük, hegyi hajlékuk volt, kedvezőbbek voltak a kilátásaik, mert legalább fedél volt a fejük felett, ahol családjaikkal a téli hónapokban meghúzhatták magukat, de cselédjeik már nem fértek el, őket útnak eresztették. A városi mesteremberek helyzetét nehezítette, hogy portékáik, műhelyeik, szerszámaik megsemmisültek, mesterségüket nem tudták gyakorolni. A tűzkárt szenvedett városi tisztikar családjainak átmeneti elhelyezéséről a források nem számolnak be, viszont Háry Farkas levéltárnokról tudjuk, hogy átmeneti időre a főjegyzői hivatalban kapott két szobát. Augusztus 2-i ülésén a város tanácsa szándékos gyújtogatásnak minősítette az esetet, majd Zala megyében bevezették a statáriumot. Zalaegerszegen sokféle hír terjedt el a gyújtogatások okairól: „Bécsben és Triesztben felállított társaságok magok mellékes hasznok előmozdítására az ország minden részeibe gyújtogatókat küldenek, sőt már a gonosztévőknek vakmerősége azon képtelen költeményre isfakadott, hogy Ő Császári Királyi Felsége a magyar nemzetre neheztelvén, annak romlására törekedik. "39 A város önkormányzata segélykérelmeket küldött „a nagy lölkű s kegyes jótevő földes uraságokhoz, püspökségekhez, tekintetes nemes káptalanokhoz, főbb nemzetes társaságokhoz, királyi és mezővárosokhoz és kisebb communitásokhoz",40 ami nem maradt hatástalan; az ország minden részéből segedelempénzekkel, élelmiszerrel segítettek a rászorulókon. 1826. július 22. és 1827. január 3-a között 5876 forint 16 krajcár érkezett az a megkárosodott egerszegi lakosok segítségére.41 A város önkormányzata fontos feladatának tekintette a tűzesetek megelőzését, hiszen a városi ember környezete igen gyúlékony volt. Tűzvédelmi intézkedésekkel igyekezett a lakóházak, épületek épségét megóvni és a közrendet megőriz37 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 392. 38 ZML kgy. ir. 1826. augusztus 7. No. 1646. A megyében ebben az időben több tűzeset is történt: Kanizsán és Rádon július 25-én, Letenyén augusztus 1-jén, Hahóton,és Zalalövőn augusztus 2-án, Vör- sön augusztus 3-án, Nagygörbőn augusztus 6-án. 39 ZML kgy. ir. 1826. augusztus 7. No. 1646. Deák Ferenc Vörösmartyhoz írt levelében a gyújtogatás okairól hasonlóképen számolt be: „Némely balgatagok azt költötték, hogy királyunk küldte ki ezen gyújtogatókat a magyar nyomorgatására, mert az ország öszvegyűlt rendjeivel meg nem egyezhet; sőt a buták már Sodoma pusztítójától, a kénköves esőtől is tartanak". Vö. Vörösmary Mihály levelezése I. köt. 148. p. 40 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 294. 41 ZML Zalaegerszeg város régi levéltára. No. 294. 79
