Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Német József: Zalaegerszeg kulturális élete a 18-19. század fordulóján

szén egy esztendeje azonban még a tanulás, a felkészülés időszaka volt. Komor Ferencet budai tanulmányok után helyezte püspöke Etényi plébániájára, hat évet maradt itt, később kanonok, szemináriumi rektor lett. Laky Antal érkezhetett nagy reményekkel, hiszen tanulmányait Rómában, a Collegium Germanicum Hungaricumban végezte, de aztán pályája valami ok miatt megtört, életét győr- vári plébánosként végezve. Jelentősebb nyomot sehol sem hagyott.

A mai Zalaegerszeg területe akkor több plébániához tartozott. A zalaegerszegi filiái voltak: Bekeháza, Besenyő, Ebergény, Kaszaháza, Neszele, Óla, Ságod, Szent- erzsébet, Vorhota. Andráshida és Apátfa akkor is a felsőbagodi plébánia leányegyháza volt. Csács a Veszprémi Egyházmegye része, a Zalavári Apátság birtoka, azért itt bencések voltak a plébánosok. A középkori eredetű, romos templomot 1741-ben állították helyre, 1748-ban már jó karban lévőnek, kellően felszereltnek írták össze. Bencés plébánosai azonban nem tudtak magyarul, ezért részben a zalaegerszegi káplánok, részben a bucsuszentlászlói ferencesek jártak Csácsra kisegítő szolgálatra. Magyarul is tudó papja csak 1792 óta van. A város életében azonban számottevő szerepre nem tettek szert. Bazita híveinek lelki gondozása a nagylengyeli, a botfaiaké a csatári plébános kötelessége volt. Pózva a zalaszent- iváni plébániához tartozott.

Zalaegerszeg lakossága ez időben - a lassan betelepülő zsidókon kívül - szinte kivétel nélkül római katolikus volt, evangélikusok, reformátusok csak száz évvel később kezdtek nagyobb számban megjelenni, egyházi szerveztük, templomuk csupán a 20. században jött létre. Az első rabbiról 1827-ből van híradásunk, külön iskolájukat is ekkoriban alapították. Az 1830. évi canonica visitatio a plébánia területén 4710 katolikusról, 463 izraelitáról és csak 9 luteránusról ad hírt.18

Zalaegerszeg alsó fokú oktatásának történetét jól ismerjük, 1975-ben jelent meg Degré Alajos és Simonffy Emil közös kötete A Zalaegerszegi Központi Elemi Iskola története címmel. Ebből tudjuk, hogy 1690-ben már biztosan volt iskola a városban, a tanító hosszú ideig (1743 - 1770) Sárváry György, aki a tanítás mellett kántor, harangozó, jegyző, alkalmanként malomgazda is volt. 1773 - 1812 között, szokatlanul hosszú ideig az egerszegi származású Horváth Ferenc volt a tanító. Törekvő értelmiségi lehetett, 1780-ban képesítést szerzett a nemzeti iskolában való tanításra is, ezt a rangot az intézmény 1788-ban kapta meg, s fenntartásához a zsidók is hozzájárultak. 1778-ban még a mai Kazinczy tér 1. számú ház helyén állt az iskola, majd hamarosan szilárd anyagból négy helyiségből álló iskolaházat emeltek ugyancsak a főtéren, a mai 4. számú ház helyén. Négy teremből állt, kettőben folyt folyt a tanítás, a harmadikban a tanító lakott, a negyedikben a városi tanács tartotta üléseit. A tanítónak 1770 óta volt előbb 1, később 2 precep- tora, segédtanítója, közülük egyik németet is tanított, a városban nagyobb szám18 Sebők Samu 29. p.

64