Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Kostyál László: Köztéri szobrok Zalaegerszegen
Nagytemplom mellett), amelynek e tűzbiztonság szempontjából meglehetősen bizonytalan korszakból nagyszámú párhuzamát ismerjük. Nepomuki Szent János ugyanakkor az utazók és a vízen átkelők védőszentje, ezért került szobra 1802-ben a Zala folyó kaszaházi hídja mellé. A Szentháromság kultuszának előmozdításában a 18. század második negyedében Padányi Bíró Márton veszprémi püspök játszott kiemelkedő szerepet, aki a város kegyura is volt, a zalaegerszegi emléket azonban már közel fél évszázaddal a halála után, 1810-ben faragta kőbe Zitterbarth József, a keszthelyi kőfaragócéh egyik mestere. Állíttatóját nem ismerjük, így azt sem tudjuk, hogy - sok társához hasonlóan - votív (fogadalmi) szoborként készült-e. A magas poszta- mentumra helyezett Trinitast öt mellékalak (Szent Péter és Pál, Szent István és Imre, Szűz Mária) egészíti ki, ami reprezentatív jelleget kölcsönöz az alkotásnak. A vallásos gondolkozás továbbélését mutatja az állatokat védelmező Szent Vendel 1900-ban felállított szobra, de a város peremkerületét képező falvakban és a szőlőhegyeken a kegyes megnyilvánulásnak tartott szoborállítás - elsősorban feszületeket és Mária-szobrokat emeltek - az egész huszadik század folyamán megfigyelhető. A Jánka-hegyen Hadnagy György által 1996-ban készített Kálvária, valamint a városból észak felé kivezető műút körforgalmában 2002-ben felállított göcseji jellegű kereszt azonban már csak részben illeszkedik e vonulatba, azok önkormányzati finanszírozással, hagyományőrző jelleggel készültek. Politikai indíttatású szobrok: emlékmű, allegória, portré A kifejezetten politikai indíttatású köztéri alkotások hátterében általában olyan megrendelő áll, akinek legitimitása vagy identitása a művészet eszközeivel megerősítésre szorul, vagy nagyra törő, a társadalmat általában megosztó céljait ily módon próbálja elfogadhatóvá tenni. Hazánkban ilyen jellegű művek egyrészt a trianoni békeszerződést követő revizionista törekvésekhez kötődtek, másrészt főleg az 1948-at követő négy évtizedben jelentkeztek. Zalaegerszegen az előbbiekhez sorolható az egykori virágkompozíció az Október 6. téren lévő első világháborús emlékmű körül, illetve a valamikori Országzászló a Béke ligetben. Az utóbbiakhoz kapcsolódóan 1948-ban készült az akkor már Nagykanizsán élő, nagyformátumú szobrász, Vörös János által készített, érzékletes Munkásmozgalmi mártír-emlékmű (1948, Deák tér), vagy Mikus Sándor Felszabadulási emlékműve (1955) a vasútállomással szemben, melyek környezete koszorúzásra alkalmas kegyeleti emlékhelyként, de igazából kevés igényességgel került kialakításra. A munkásmozgalom vezéralakjai közül V. I. Lenin (Marton László 1970) és a magyar Hamburger Jenő (Majthényi Károly 1957) szobrait az 1990-es rendszerváltás szele elsöpörte, Marx Károly portréja (Kalló Viktor, 1975) az egykori pártiskola (napjainkban az Egész274
