Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)

Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig

kertész, a szakma kiváló ismerője így emlékezett a Faragó cégre: „A faiskolák alapját a század elején a Faragó és társa cég rakta le. Német származású kertész szakembereket alkalmaztak. [...] termelése európai hírű volt."121

A városi tulajdonú Alsóerdő összefoglaló értékelésénél (1945-ig) kiemelendő, hogy területileg egyáltalán megmaradt, ráadásul egységes tömbben. Azonban még a XX. század elején is 4,5 százalékkal csökkent az erdőterület (téglagyár, gyümölcsös). Az erdőtörvény előírta az üzemterv készítést és a képesített szakember alkalmazását.

Az értékes tölgy fafaj arányát sikerült megőrizni; igaz, jelentős része sarjból származott. Az akác behozatala óriási hiba volt, drasztikusan megváltozott az Alsóerdő fafaj összetételének aránya. Még nagyobb gond, hogy az akác miatt minimálisra csökkent a tölgyesek természetes felújításának lehetősége, még 100 év múlva is. Mentségére legyen a városnak, hogy 1907-ben a szakemberek sem voltak egységesek, nem látták előre a veszélyeket. Természetesen a zalavári apátságnál, vagy a megye szakszerű gazdálkodást folytató nagybirtokosainál e probléma fel sem merült, ők irtották az akácot.

A fenyők ültetését előnyösnek ítélhetjük meg, különösen esztétikai szempontból, bár akkor erre még nem gondoltak. Hiba volt a kocsányos és kocsánytalan tölgy összekeverése, nem vált be a szlavón tölgy a dombokon (ártérre való); mindezek 100-120 évre hatottak ki, növedék és minőségi veszteséget okozva a tulajdonosnak.

Súlyos talajproblémát okozott az erdei legeltetés és az alomszedés, részben ezért lett savanyú talajú az Alsóerdő. Amikor végre megszüntették, már késő volt.

A 40 éves vágásfordulóval kezelt legelő és tűzifa gazdálkodási mód előnytelen voltát a város igen nehezen ismerte fel. E tekintetben jó irányú változások történtek a harmincas években. A hosszú távú szakmai és gazdaságossági gondolkodást nehezítette a megfelelő szakember hiánya.

Az erdőtörvényt és az üzemterv szerinti gazdálkodást a város nem igazán támogatta, inkább a saját pillanatnyi érdekét tartotta szem előtt. Valószínűleg azért került felszínre a sok hiba, szabálytalanság, mert a felügyelet közel volt, és gyakrabban tudott ellenőrizni. A tárgyilagosság okáért meg kell említeni, hogy a magánerdők minősége még rosszabb volt, és az abban való gazdálkodás még több gonddal járt.

Mindezek ellenére az Alsóerdőn maradt még az eredeti természetes erdőkből, és az igen értékes védett botanikai növényekből is.

121 Jezsenszky Árpád: A magyar kertészet története. Bp., 1995.106. p. Annyiban helyesbitjük Magyar Dezsőt, hogy Faragó - amint az adatokból látszik - már a XIX. század végén dolgozott Zalaegerszegen.

268