Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből - Zalai gyűjtemény 61. (Zalaegerszeg, 2006)
Szakács László: Fejezetek a zalaegerszegi erdők történetéhez a középkortól 1990-ig
6. A legközelebbi 10 évben tervezett erdőhasználatok és erdősítések A főhasználatot, tarvágást a térképen megjelölt helyen és sorrendben lehettet végezni. Az egyes vágások területét és fatömegét külön nyilvántartásban kellett vezetni. Előhasználatot, vigályítást nem terveztek a korviszonyok miatt. (A vigá- lyítás ma az erdő gyérítését jelenti.) A különös szót a nyelvújításkor javasolták, s használták is, azonban a XX. század elején lassan feledésbe merült. Mellékhasználatként a szarvasmarha és a sertés legeltetését engedte meg az üzemterv, azonban csak a kijelölt osztagokban. Az erdősített fiatalosokban tilos volt a legeltetés. Az alomszedést az egész erdőben tiltották. A vágások területét 2 évig mezőgazdasági célra használhatták. Az erdősítést a 4. pontban, általánosságban leírtak alapján kellett végezni. A10 éves tervben részletesebben leírták a területeket és az ültetendő fafajokat. 7. A belső kezelésre vonatkozó intézkedések Az évi fahasználat és a vadászati jog értékesítése, a terhek és a költségek mikénti viselése iránt a város lakosai együttesen intézkedtek a terv szerint. Az erdő kezelésével a Közigazgatási Bizottság erdészeti albizottsága által kinevezett erdőtiszt lett megbízva. Az erdőtörvény előírta, hogy erdőtisztet, erdőmémököt kell alkalmazni, azonban ha kicsi volt az erdőterület, akkor közösen is alkalmazhattak erdészeti szakembert. Az erdőőrzést egy erdőőr végezte, aki azonban az erdőtörvényben előírt minősítéssel nem rendelkezett, ezért mihamarabb egy vizsgázott erdőőrrel kellett felváltani. A favágatást ősszel és télen lehetett végezni. A levágott fát a tavasz előtt ki kellett szállítani a vágásból. A legeltetésre nem engedélyezett erdőrészekbe tilalmi táblákat kellett elhelyezni, „Tilos a legeltetés" felirattal Az Alsóerdő határa az üzemterv készítés idején csak a bazitai és a besenyői mezsgye felől volt határhalmokkal megjelölve. Előírták, hogy a többi oldalon is jelölni kell az erdő széleket. Az erdőben csak a térképen kijelölt utakat lehetett használni, a többit el kellett zárni, kiárkolni. A tagok választó vonalain 4 m széles nyiladékot kéllett vágni, és a végeit tölgyfa oszlopokkal ellátni. Ugyanilyen oszlopokkal kellett megjelölni az évi vágások határait is. Lenhárd Antal okleveles erdész 1885. december hóban fejezte be az üzemterv készítését. Először a városnak, majd az erdőfelügyelőnek terjesztette be, aki 1886. szeptember 18-án megvizsgálta, és a tényleges állapottal megegyezőnek találta. 263
